A nagyvállalatnak stratégiai jelentőséget tulajdonítottak az amerikai hegemónia szempontjából, és nem tűrték, hogy az állam megvásárolja a vállalat parlagon hagyott földjeit. Ezért John F. Dulles külügyminiszter folyamatosan kommunizmussal és szovjet behatolással vádolta a demokratikusan megválasztott Jacobo Árbenz-kormányt, amelynek az lett a vége, hogy a CIA pszichológiai hadviseléssel és lefizetett tábornokok segítségével megbuktatta az Árbenz-kormányt, véres polgárháborúba döntve a kis országot. A politikai szlogenek mögött mindig az amerikai gazdasági érdekek kiterjesztése, megtartása állt, és persze a demokrácia védelme.

Az előző elnök, Joe Biden katolikus, de a kenyai Barack Obamát is nehéz lenne angolszásznak mondani, 

A vallás és az etnikum helyett felerősödött, hogy az elit a keleti parti (Ivy League, Seven Sisters stb.) egyetemekről kerüljön ki. A Wall Street magáévá tette, hogy mellékes az etnikum és a vallás, a lényeg, hogy az elvárásokat teljesítsék.

Az USA gazdasági és alkotmányos élete az 1960-as évek óta reformra szorult, ezt ismerte fel John F. Kennedy elnök, aki átfogó reformot akart végrehajtani, és emiatt is ölték meg. Mert irgalmatlanul nehéz egy öncélú gazdasági érdekszövetség ellen fellépni, amely a profiton kívül nem törődik a társadalmi szükségszerűségekkel. Az ír katolikus Kennedyeket nem is fogadta be ez a hatalmi elit, viszont Donald Trump sem tud egyenesen nekimenni a mélyállam legfontosabb erejének, a katonai-ipari komplexumnak. Egyértelmű, hogy ez egy nehéz és hosszadalmas folyamat, amely alkotmányos változtatásokat is jelent. A szándékot bizonyítja a CIA fedőszerveinek, mint a USAID és a kevésbé ismert, de veszélyesebb NED (Nemzeti Demokrácia Alapítvány) kivéreztetése.

A deep state soha nem örült az Európai Unió létrejöttének, főleg akkor nem, amikor az terjeszkedni kezdett a volt szovjet szatellitállamok irányába, amivel egyszeriben riválisává vált az Egyesült Államoknak. Az amerikai mélyállamnak nem maradt más lehetősége, mint belülről szétzülleszteni az EU-t, amihez megfelelő segítőkre talált a brüsszeli politikusokban, a nemzetközi hálózat tagjaiban.

Az EU vezetői ténylegesen az amerikai mélyállam elvárásait hajtják végre, miközben az oroszokra mutogatnak. Pont mint Guatemala esetében!

Az 1990-es évek voltak a vízválasztók a titkos háttérhatalom és a társadalom közötti ellentét felerősödéséhez. Volt CIA-s emberek kezdtek kritikákat megfogalmazni ennek a hatalmi gyűrűnek a káros voltáról, mint Chalmers Ashby Johnson ­(­1931–2010) politológus professzor, koreai veterán, aki 1967 és 1972 között a CIA tanácsadója volt. Chalmers az elsők között használta a katonai birodalom kifejezést, és négy könyvet írt a témában. Ő is elismeri, hogy a Pentagon hozta a döntéseket a külföldi szerepvállalásokról, a mindenkori elnök pedig gépiesen jóváhagyta azokat, kihagyva a kongresszust, miközben a nagyvállalatok igazgatóságában ott ülnek a nyugalmazott tábornokok.

Ennek a militarizmusnak lett az eredménye a katonai beavatkozás szerte a világban (Vietnám, Grenada, Szomália, Irak, Afganisztán stb.), a fokozódó nemzetközi terrorizmus, az alapvető demokratikus értékek megszűnése, az amerikai gazdaság hanyatlása. 

Ezt a folyamatot próbálja most Donald Trump megállítani. Trump hatalomra kerülése, akit a választási kampányban kis híján meg­gyilkoltak, a mélyállam elleni lázadás eredménye.

A szerző író, újságíró