Logikusan érvelve a szabadkőművesekről

A magyarországi szabadkőműves-páholyok egy részét radikális baloldaliak ellepték, és azokban átvették az irányítást.

Dég kastélya a felújítás előtt – a szabadkőmüvesek központja volt Fotó: MTI

A saját olvasatomban Raffay könyveinek fő gondolatai, amelyek véleményem szerint tényeknek is tekinthetők (az olvasókat most megkímélném attól, hogy idézzek a különböző Raffay-könyvekben közreadott forrásokból, de mindenki utána tud keresni, akit érdekel), a következők:

– A magyarországi szabadkőműves-páholyok egy részét korabeli mércével mérve radikális baloldaliak ellepték, és azokban átvették az irányítás.

– A szabadkőművesek politikasemleges szervezetként kerültek engedélyezésre, de a radikális befolyás alá került páholyok ezen jogi kereteket átlépve a politikai küzdelembe is bekapcsolódtak.

– A radikális befolyás alatti páholyok (saját programjuk alapján) megpróbáltak társadalomformáló hatást elérni (például a titkos választójog elérése), amely egyébként gyengítette az akkori államhatalmat. Ezt Ványai Márton is elismerte írásában: „Amennyiben megadták volna az általános és titkos választójogot, akkor előre lehetett tudni, hogy a történelmi Magyarország hosszú távon aligha lesz fenntartható – ezt már a kor politikusai is így látták, és ezt a véleményüket nem nevezhetjük tévesnek.”

Az, hogy a szabadkőművesek radikális részeinek társadalomformáló elképzelései mennyire voltak sikeresek vagy sem, arról lehet külön értekezni, de az, hogy ilyen törekvések léteztek és ezek nem voltak teljesen eredménytelenek, arról azért lehet forrásokat idézni. Az előbb felsorolt három tény mentén visszatérnék Ványai Márton azon állítására, amely szerint Ungváry Krisztián is írt tényeket: megnevezve több vezetőt, akik az ezeréves határokért küzdöttek. Szeretnék itt visszautalni Ungváry Krisztián korábbi állítására, amellyel magam is egyetértek, hogy mi kell egy hiteles érveléshez: „A történelmi tények és a logikus érvelés rendkívül szigorú határokat szabnak a különféle narratíváknak és interpretációknak” (Nincsen párhuzamos tudomány, Magyar Nemzet, július 4.).

Most pedig lássuk Ungváry Krisztián tényeit: „A szabadkőműves-mozgalomnak körülbelül 7500 tagja volt, ezek túlnyomó része, beleértve a felső vezetést is, magyar nacionalistaként gondolkodott. Szabadkőművesekből állt a református egyház felső vezetésének jelentős része is, élén Ravasz László püspökkel, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főfelügyelője a keresztény kurzust megalapozó Friedrich István volt, a kolozsvári Unió Páholy vezetője, Apáthy István zoológus a magyar turanizmus és fajegészségtan lelkes hívének számított. Amennyiben a kedves olvasó azt hiszi, hogy ezek kiragadott példák, szívesen vállalkozom arra, hogy minden egyes baloldali kommunista szabadkőműves nevére három konzervatív szabadkőművessel feleljek.”

Ványai Márton azt bizonygatta, hogy a tényeket hiányolom, holott Ungváry Krisztián írt ilyet, nem is akármilyet. Bizonyára igaza van ugyanakkor, ha Ványai Márton idézett volna, akkor kiderülne, hogy nem csupán a tényeket hiányoltam, hanem: „Dokumentumokat, forrásokat nem idézett senki, de ez nem is felróható ebben a műfajban. Ugyanakkor Ungváry Krisztián rendre azzal jött elő, hogy nincsenek idézett dokumentumok. Szeretném megjegyezni, hogy írásaiban ő sem idézett egyetlen forrást, dokumentumot vagy kiadványt sem állításai alátámasztására.”

Ungváry Krisztián a Nincsen párhuzamos tudomány című írásaiban nem élt azzal a lehetőséggel, hogy állításait bizonyítsa, amelyeket tényeknek beállítva, minősített dokumentumokra hivatkozva tegye meg, holott ezzel növelhette volna állításai súlyát. Ezt továbbra is hiányolom. Azonban ennél sokkal nagyobb problémát látok abban, hogy az előbb idézett gondolatmenetek a logikus érvelés követelményeinek nem felelnek meg szerintem. A tényként felhozott állítás, miszerint számos ismert nemzeti értékeket képviselő közszereplő szabadkőműves volt, vajon cáfolja-e azt, hogy egyes páholyokban radikális baloldali erők vették át az irányítást? Cáfolja-e, hogy a politikamentességre kötelezett szabadkőművesek politikai terepre tértek? Nem cáfolja egyiket sem. Az állítások között nincs logikai kapcsolat, és egyben mindkettő igaz.

Ványai Márton azt is megjegyezte, hogy egy ellenpróbát is felajánlott Ungváry Krisztián, amelyet szintén idéztem. Kérdés, hogy ezzel a módszerrel meg tudná-e cáfolni például azt, hogy a páholyok egy részében radikális baloldali vette át az irányítást? A tényekkel alátámasztott logikus érvelésnek ez a módszer sem felel meg véleményem szerint. Ha a korábban felvetett három pontot tényként elfogadjuk (amelyek kapcsán eddig nem került elő olyan dokumentum, amely ezeket cáfolná), akkor lehetséges-e, hogy ezzel kapcsolatban elméletet alkosson egy kutató, amelyekkel a tényeket próbálja megmagyarázni?

Az új elmélet viszont nincs teljesen összhangban a témáról szóló más elmélettel. Véleményem szerint lehetséges egy ilyen állapot, hogy egyazon témakörre vonatkozóan több párhuzamos elmélet is létezzen. Az eseményeknek ugyanis ritkán van csupán egy oka, úgy a természetei mint társadalmi folyamatok összetettek. Az, hogy az elméletek sorsa hogy alakul, idővel elválik, van, hogy egy harmadik elmélet bukkan fel, amely mindkettő másikat elmossa, van, hogy az egyik megdől stb.

Mindenesetre a kérdés tisztázására magam is javasoltam egy megoldást, mégpedig azt, hogy a témát aprólékosan fel kellene dolgozni, és az eredményeket közzé kellene tenni a nagyközönség számára is elérhető módon, ahol akár cáfolhatók a Raffay könyveiben foglalt állítások, akár megerősíthetők, attól függően, miket találnak mások a dokumentumokban.

A szerző térképész, térinformatikus, Budapest 1944–1945-ös ostromának kutatója