Támadásban a László király páholy

Az, hogy a szabadkőművesek aktívan próbáltak beavatkozni a fennálló politikai viszonyokba: tény.

Raffay Ernő Fotó: Arpad Kurucz

Az idézet első olvasatra nem tűnik túlzottan érdekesnek, de hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban még nem volt titkos választójog, és ennek bevezetése a fennálló hatalmi rendszer egyértelmű gyengülését okozta volna. Az, hogy az akkori, első világháború előtti hatalmi rendszer jó vagy rossz volt, fenn kellett-e tartani vagy sem, túlmutat a mostani témán. Mindenesetre a politikai semlegességre kötelezett szabadkőművesség immár politikai terepre tért, azaz csupán a magyar szabadkőművesek egy része. Ugyanis nem egy homogén, centralizált szervezetnek kell elképzelni a magyar szabadkőműveseket. Az indítványra 1906-ban a kassai Resurrexit páholy egy más tartalmú választ fogalmazott meg, jól mutatva a szervezeten belül lévő eltérő vélekedéseket:

„A Resurrexit páholy állandóan figyelemmel és érdeklődéssel kíséri a László király páholynak a szabadkőművesi eszmék megvalósítását célzó törekvéseit. Nagy horderejű és mélyreható gondolatvilága, értékes munkájának határozott iránya buzdító és felemelő hatással van az összes páholyra. És csakis ezen nagy koncepciójú eszmeáramlat okozta lelkesedés izzó hevének tulajdonítható, hogy a titkos választói jog kiterjesztése irány a nagypáholyhoz beadott indítványa elején olyan kitételt alkalmaz, melyek a szabadkőművesség etikájával össze nem egyeztethetők. Munkáink sikerének elengedhetetlen feltétele, hogy kölcsönösen tiszteljük egymás gondolat- és lelkiismeret-szabadságát és azok ellen bármily támadást indítani nem szabadkőművesi cselekedet. Márpedig a László király páholy mindjárt az indítvány elején mintegy dogmatice kinyilatkoztatásokat diktál a páholyokra oly leckéztető hangon, mely sértő, és oly kifejezések: »öntetszelgő cégbitorlás« használatára ragadtatja magát, amelyek a szabadkőművesség szótárában eddig hiányoztak. Kénytelenek vagyunk az irány [stílus] ily szokatlan módja és hangja ellen testvéri szeretettel tiltakozni. […]

Nem lehet üdvös ilyen előzmény oly időben, mikor a politika annyi robbanóanyagot vitt a társadalomba, mikor a magyar nemzet ezeréves alkotmánya ellen komoly támadás intéztetik, és így a nagy nemzeti küzdelem az erők összetömörülését igényli, oly kérdésekkel komplikálni a helyzetet, melynek a nemzeti állam létfeltételeinek szempontjából komoly és megbízható bírálat tárgyát sem képezték. Nem helyeseljük tehát a László király páholy indítványa ezen egyik kérdésének újból a nagypáholy és a nagygyűlés elé való terjesztését.”

Az iratok forrása a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, azon belül L P 1100 1. tétel Vegyes iratok (1867–1917). Az első irat az 1905. évi iratok csoportján belül a 63. fólió, a második irat Az 1906. évi iratok csoportjában a 13. fólió. Mindez csak két példa volt arra vonatkozóan, hogy a szabadkőművesek egy csoportja aktívan próbált politikai síkon beavatkozni a fennálló viszonyokba. Az, hogy ennek a beavatkozási kísérletnek esetlegesen milyen hatásai voltak Magyarországra nézve, továbbá hogy mindezek később kapcsolatba hozhatóak-e Trianonnal, képezi most a véleményvita tárgyát.

A téma tudományos megismeréséhez azonban nem véleménycikkeken keresztül vezet az út. Raffay Ernő eddigi publikációiban felvázolt egy képet az első világháború előtti magyarországi szabadkőművességen belüli folyamatokról, a páholyok közötti konfliktusokról és egyes páholyok munkásságáról, dokumentumokra támaszkodva. Ezzel kapcsolatban pedig kifejtette elméletét, amit az általa feldolgozott dokumentumok alapján állított fel.

Az elméleteket, ahogy a véleményeket is, természetesen jogában áll bárkinek, legyen az történész vagy sem, kritizálni. Véleménye mindenkinek lehet. Azonban véleményt a véleménnyel, tényt a ténnyel, elméletet egy másik elmélettel lehet szembeállítani. Véleménycikkek tömege született már. Itt lenne az idő az alkotásra is, hogy feldolgozza más is a szabadkőművesség iratait. Lehet, hogy előkerülnek olyan dokumentumok, amelyek más megvilágításba helyezik az eddig bemutatottakat, az is lehet, hogy alátámasztják Raffay Ernő elméletét. Azonban ahhoz, hogy érdemi dialógust lehessen kezdeni a témáról, szükség lenne a magyar szabadkőművesség történetének feldolgozására, akár ellenpárként, akár kiegészítésként Raffay Ernő műveihez. Ez hiteles kritika lenne.

Jó hír, hogy létezik egy kimondottan Trianonnal foglalkozó történészcsoport, a Trianon 100 MTA – Lendület Kutatócsoport. Talán megérne egy misét ezzel a témával foglalkozniuk. Szerintem sokan kíváncsiak lennének az eredményeikre.

Érdemes kitérni a tudománymetrikára is. A hivatkozások, az idézettség fontos mérőszám, de nem szabad túldimenzionálni. Ez egy mérőszám, ami segít abban, hogy egy tudományágon belül vagy tudományágak között könnyebben összehasonlíthatóak legyenek a teljesítmények. Az idegen nyelvű tudományos hivatkozások száma szintén egy a mérőszámok közül. A Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) fontos és hasznos eszköz, bárki számára elérhető. Ezen az oldalon ha az olvasó a keresőbe gépeli például Gosztonyi Péter, Mályusz Elemér, Hóman Bálint, Rómer Flóris, Perjés Géza vagy Pilch Jenő nevét (a sort még hosszan lehet sorolni), akkor kiderül, hogy a kanyarban sincs ezen urak nemzetközi idézettsége Ungváry Krisztiánhoz képest az MTMT adatai alapján. Ezen gondolat mentén, függetlenül az említett szerzők életművének megítélésétől, a tudománymetrika alapján kijelenthető lenne, hogy érdemi tudományos teljesítménye ezen uraknak nincs vagy csak csekély.

Hogy ez valóban így van-e, azt döntse el mindenki maga. A tudománymetrika fontos és jó eszköz, de a helyén kell kezelni, és nem szabad egy mindenható, vitát eldöntő érvnek tekinteni.

A szerző térképész, térinformatikus, Budapest 1944–1945-ös ostromának kutatója