– A legjobb dolog, ami a migrációval kapcsolatban a szegediekkel történhetett, az a kerítés – állítja helybéli ismerősöm. Szavainak nem csak az ad hitelt, hogy az évtized közepén itt élőként napi szinten tapasztalta, mit jelent, ha egy várost elözönlenek a menekültek, de különösen az, amikor egy buta konyhai baleset következtében éppen a röszkei csata napján szorult sürgősségi ellátásra. Szerencséjére már összevarrták a sebét, és csak a zárójelentésre várt, amikor elkezdődött az őrület, és tömegével vitték be a mentők a sérült migránsokat, rendőröket, civileket a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központ sürgősségi betegellátó önálló osztályára (SBO).
– Azon a 2015-ös forró őszön ez a hely leginkább felbolydult hangyabolyhoz hasonlított – ezt már az SBO első embere, Pető Zoltán meséli, miközben végigvezet az osztályon. De rögtön hozzá is teszi: annak ellenére, hogy minden értelemben komoly nyomás volt rajtuk, az itt dolgozók mindegyike igyekezett a lehető leghiggadtabban, a leggyorsabban és a legmagasabb szakmai színvonalon ellátni a betegeket. – A négy évvel ezelőtti népvándorlás idején én és a kollégáim is rengeteg szakmai tapasztalattal gazdagodtunk, hiszen találkoztunk itthon ritkán vagy sosem látott betegséggel, maláriával, ritka élősködőkkel, furcsa veleszületett rendellenességekkel. A tömeges migráció egészségügyi szempontból azonban komoly kockázatot jelent. Az ugyanis nagyon hasonlít a spanyolnátha kitörése előtti időkhöz, amikor milliók voltak úton gyalogosan, ellenőrizetlenül – vélekedik.
Miközben a docenssel végigmegyünk a kánikula ellenére – vagy éppen azért – fél gőzzel működő SBO-n, azt is megtudjuk tőle: nem a migráció és a röszkei csata volt az egyetlen, ami speciális kihívás elé állította a 2014 júniusában átadott szegedi sürgősségi osztályt, ahol az elmúlt években már több mint 180 ezer, szerencsére többségében békés beteg fordult meg. Volt már, hogy egyszerre 29 vegyi égettet hoztak a mentők, de volt már itt kanyaró-, sőt ebolagyanús beteg is.
– Itt nem csak „egyszerű” betegellátás zajlik, az élet gyakran állít minket különleges kihívások elé, ezért a sürgősségi osztályoknak a tömeges eseményekre, katasztrófákra is fel kell készülniük – magyarázza Pető Zoltán. – Krízishelyzetekben ezen a részen alakítunk ki egy külön részleget azoknak a betegeknek, akik hagyományos sürgősségi ellátásra szorulnak – mutatja a docens a sárga színnel jelölt folyosót, de hozzáteszi: a tapasztalatuk az, hogy ilyenkor a váróban lévő betegek 50-60 százaléka magától elmegy, ami mutatja, hogy nem feltétlenül szorult sürgős ellátásra. Felméréseik szerint általában pácienseik nagyjából harmadára igaz, hogy a háziorvosnál vagy a szakrendelőben is megkaphatnák a szükséges kezelést. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a sürgősségi osztályon nem kell mindenkit azonnal ellátni, de azzal sem, hogy pontos diagnózist sem feltétlenül kell itt kapni. A sürgősségi osztályon a vizsgálatokat követően az a legfontosabb döntés, hogy hazamehet-e a beteg vagy kórházban kell maradnia. Erről viszont itt minden esetben szakorvos és nem rezidens dönt – hangsúlyozza Pető Zoltán. S miközben végigjárjuk az SBO-t, magunk is meggyőződünk arról, hogy a sürgősségikre jellemző zsúfoltságnak bizony sokszor a tájékozatlanság az oka.