időjárás 5°C Virgil 2022. november 27.
logo

A dollárbaloldal három hazugságát cáfolta Rákay Philip + videó

Volt, aki májon lőtte magát, más csak nem ivott eleget

Haiman Éva
2019.07.10. 06:53
Volt, aki májon lőtte magát, más csak nem ivott eleget

Kiszáradás, keringési zavarok és stroke miatt kerülnek kánikula idején a legtöbben sürgősségi betegellátó osztályokra, amelyeknek azonban válsághelyzetekben is helyt kell állniuk. A szegedi SBO-n dolgozók már több ilyen helyzetben bizonyítottak, miközben az ország többi sürgősségi osztályához hasonlóan továbbra is nagy számban kell ellátniuk olyan eseteket, amelyeket a háziorvosoknál vagy a szakrendelőkben is kezelni lehetne. Közben pedig már az olyan kihívásokkal is lassan napi szinten meg kell birkózniuk, mint a klímaváltozás nyomán megjelenő speciális betegségek kezelése.

– A legjobb dolog, ami a migrációval kapcsolatban a szegediekkel történhetett, az a kerítés – állítja helybéli ismerősöm. Szavainak nem csak az ad hitelt, hogy az évtized közepén itt élőként napi szinten tapasztalta, mit jelent, ha egy várost elözönlenek a menekültek, de különösen az, amikor egy buta konyhai baleset következtében éppen a röszkei csata napján szorult sürgősségi ellátásra. Szerencséjére már összevarrták a sebét, és csak a zárójelentésre várt, amikor elkezdődött az őrület, és tömegével vitték be a mentők a sérült migránsokat, rendőröket, civileket a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központ sürgősségi betegellátó önálló osztályára (SBO).

– Azon a 2015-ös forró őszön ez a hely leginkább felbolydult hangyabolyhoz hasonlított – ezt már az SBO első embere, Pető Zoltán meséli, miközben végigvezet az osztályon. De rögtön hozzá is teszi: annak ellenére, hogy minden értelemben komoly nyomás volt rajtuk, az itt dolgozók mindegyike igyekezett a lehető leghiggadtabban, a leggyorsabban és a legmagasabb szakmai színvonalon ellátni a betegeket. – A négy évvel ezelőtti népvándorlás idején én és a kollé­gáim is rengeteg szakmai tapasztalattal gazdagodtunk, hiszen találkoztunk itthon ritkán vagy sosem látott betegséggel, maláriával, ritka élősködőkkel, furcsa veleszületett rendellenességekkel. A tömeges migráció egészségügyi szempontból azonban komoly kockázatot jelent. Az ugyanis nagyon hasonlít a spanyolnátha kitörése előtti időkhöz, amikor milliók voltak úton gyalogosan, ellenőrizetlenül – vélekedik.

Miközben a docenssel végigmegyünk a kánikula ellenére – vagy éppen azért – fél gőzzel működő SBO-n, azt is megtudjuk tőle: nem a migráció és a röszkei csata volt az egyetlen, ami speciális kihívás elé állította a 2014 júniusában átadott szegedi sürgősségi osztályt, ahol az elmúlt években már több mint 180 ezer, szerencsére többségében békés beteg fordult meg. Volt már, hogy egyszerre 29 vegyi égettet hoztak a mentők, de volt már itt kanyaró-, sőt ebolagyanús beteg is.

– Itt nem csak „egyszerű” betegellátás zajlik, az élet gyakran állít minket különleges kihívások elé, ezért a sürgősségi osztályoknak a tömeges eseményekre, katasztrófákra is fel kell készülniük – magyarázza Pető Zoltán. – Krízishelyzetekben ezen a részen alakítunk ki egy külön részleget azoknak a betegeknek, akik hagyományos sürgősségi ellátásra szorulnak – mutatja a docens a sárga színnel jelölt folyosót, de hozzáteszi: a tapasztalatuk az, hogy ilyenkor a váróban lévő betegek 50-60 százaléka magától elmegy, ami mutatja, hogy nem feltétlenül szorult sürgős ellátásra. Felméréseik szerint általában pácienseik nagyjából harmadára igaz, hogy a háziorvosnál vagy a szakrendelőben is megkaphatnák a szükséges kezelést. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a sürgősségi osztályon nem kell mindenkit azonnal ellátni, de azzal sem, hogy pontos diagnózist sem feltétlenül kell itt kapni. A sürgősségi osztályon a vizsgálatokat követően az a legfontosabb döntés, hogy hazamehet-e a beteg vagy kórházban kell maradnia. Erről viszont itt minden esetben szakorvos és nem rezidens dönt – hangsúlyozza Pető Zoltán. S miközben végigjárjuk az SBO-t, magunk is meggyőződünk arról, hogy a sürgősségikre jellemző zsúfoltságnak bizony sokszor a tájékozatlanság az oka.

A kezelőkben, kórtermekben kísérőnk átfutja a kórlapokat, amelyekre az úgynevezett triázsnővérek írják fel, ki milyen sürgős ellátást igényel, a beteg érkezését követő kikérdezés, vizsgálat alapján. Itt az 1. és a 2. a nem halasztható kategória, de ilyen jelenleg egy sem akad. Annál több 4-es, 5-ös besorolás szerepel a kórlapokon. Az első kórteremben például egy súlyosan demens, ám jelenleg panaszmentes beteg fekszik, akit csak azért hoztak be a mentők, mert a felesége félt vele otthon maradni a tomboló hőségben, a férfi ugyanis nem hajlandó inni, és az asszony aggódott, hogy kiszárad. – Ez mindennapos történet. Mint ahogyan az is, hogy azért hoznak be egyébként orvosi ellátásra nem szoruló idős és/vagy magukról gondoskodni már nem képes embereket, mert azzal történik valami, aki gondoskodik róluk. Sajnos megoldatlan az ilyen embereknek akár csak az átmeneti elhelyezése is – mondja Pető Zoltán, aki szerint nagyon nagy szükség lenne ápolási és hospice-osztályokra nemcsak itt, de szerte az országban is. És még valami kellene, ami az osztályvezető régóta dédelgetett álma: egy geriátriai sürgősségi részleg az idős páciensek számára. Az SBO-n a fekvőbetegek 55 százaléka 70 év feletti. Sokan közülük nem szorulnak speciális sürgősségi ellátásra vagy szakápolásra, de általános nővérből például többet igényelnek, mert forgatni, pelenkázni is kell őket. – Ha ezt meg tudnánk valósítani, azzal mindenki nyerne: az idősek rövidebb idő alatt megkapnák a gyógyszert, infúziót stb., és hamarabb kerülhetnének sorra a valódi sürgősségi ellátásra szorulók – sorolja az előnyöket a docens. Pető Zoltán egy másik, már a megvalósítás útjára lépett tervükről is beszámol: szeretnék – nagyon optimista célként 2022-re – nemzetközi szintre leszorítani a sürgősségi ellátásban a súlyos fertőzéssel érkező betegek halálozását. Ezért elkezdték az ehhez szükséges adatok gyűjtését, elindították a Magyar Sürgősségi Szepszis Hálózatot, amelyhez eddig 13 kórház és az Országos Mentőszolgálat csatlakozott.

Még mindig nem tudjuk, mikor kell azonnal mentőt hívni, és mikor elég háziorvoshoz fordulni
Fotó: Teknős Miklós

„A jó kedved legyen fertőző, ne a kezed” – olvasom több helyütt is a kiírást a falra szerelt kézfertőtlenítők mellett, miközben megyünk tovább a folyosón kezelőről kezelőre, kórteremről kórteremre, és még vagy egy tucat halasztható esettel találkozunk. Van, aki harmadik napja fájlalja a hasát, de (és mint megtudom, ez itt tipikus magyarázat) „már nem mer nekivágni a hétvégének”. Másnak az utóbbi három hétben dagad a lába, de a háziorvos „nem csinált vele semmit”, ezért gondolta, eljön ide. Olyan is akad, aki csak gyengeségre, rossz közérzetre panaszkodik, „de a háziorvosi ügyeletre a város másik végébe kellett volna mennie”. A docens elmondása szerint a sürgősségi ellátás egyik legnagyobb problémája, hogy az emberek még mindig nem tudják, mivel, mikor kell ide fordulni: volt már, aki azzal jött, hogy megcsípte a kullancs, ugyanakkor az is mindennapos, hogy stroke vagy szívinfarktus esetén, amikor minden perc számít, órákat várnak az emberek, mire mentőt hívnak, ami behozza őket. De olyan extrém eset is előfordult már, hogy beállt a sorba valaki délután, akiről kiderült, hogy még délelőtt, öngyilkossági szándékkal hasba lőtte magát, de mivel órák múlva sem halt meg, inkább bejött az SBO-ra. Szerencséje volt, mert bár a máját lőtte meg, itt tényleg minden feltétel adott a legsúlyosabb esetek ellátására is. Az osztályvezető a miniműtőt is megmutatja, ahol az életmentő beavatkozásokat végzik el azokon, akik annyira súlyos állapotban vannak, hogy nem érnének fel velük a nagyműtőkbe. Itt aztán tényleg van defibrillátortól altatógépen át falnyi nagyságú számítógép-monitorig minden, ez utóbbin akár röntgen-, CT-, MR-felvételeket is meg tudnak nagyban nézni. Legutóbb egy szíven szúrt pácienst láttak el itt szívsebész segítségével – mondja az igazgató. Azt is megtudjuk tőle, hogy az SBO felett található a központi intenzív osztály, alatta pedig a CT, MR, röntgen, ultrahang, az eszközös diagnosztika, mellette az akut endoszkópia, a gasztroenterológia, a vér- és egyéb labormintákat pedig csőpostán továbbítják, innen tehát nem kell más épületbe átvinni senkit egy vizsgálatra sem. Az osztályon akár tíz életveszélyes állapotú, lélegeztetésre szoruló pácienst is el tudnak egyszerre látni, ilyenre is volt már példa. Összesen 32 ágyon tudnak betegeket fektetni, de a betegek 70 százaléka 24 órán belül hazamehet. A többiek döntően három osztályra – a belgyógyászatra, a traumatológiára és a neurológiára – kerülnek át.

Az előbbi kategóriába tartozók közül a „piros” folyosón is találkozunk néhány pácienssel – ide hozzák be a mentővel érkező betegeket. A fertőtlenítőhelyiségben egy ápoló épp ollóval vágja le a ruhát egy igencsak mosdatlannak tűnő férfiról. – Itt csináljuk a gyomormosást is, mert 2012 óta csak sürgősségi osztály végezhet detoxikálást. Az a helyiség pedig – mutat vendéglátónk egy üres szobára – kifejezetten a „módosult tudatállapotban lévőknek” van fenntartva, itt a földre helyezett matracokon józanodnak a részegek, drogosok, rendszeres munkát adva nemcsak az ápolóknak, hanem a biztonsági szolgálatnak is. Most az egyik, intenzívágyakkal felszerelt kórteremben is fekszik egy alkoholmérgezett férfi, mert a kora és az egészségi állapota miatt keringéstámogató gyógyszerekre is szüksége van. Az osztálynak ez az a része, ahol nem mellesleg teljes intenzív terápiát tudnak folytatni, a lélegeztetéstől a vesepótló kezelésekig.

Visszafelé elhaladunk az akut alapellátási egység mellett, amelyet egy tavaly decemberi miniszteri rendelet nyomán kellett kialakítani minden SBO-n a sürgősségire bekerült, de sürgősségi ellátásra általában nem szoruló betegek részére. A rendelkezés a diszpécserszolgálat létrehozásáról is döntött. – Nálunk is van már egy munkatárs, aki folyamatosan tartja a kapcsolatot a betegekkel és a hozzátartozókkal, tájékoztatja őket, mi fog történni, mire kell várni. Még korai lenne megítélni, milyen ennek a fogadtatása a betegek oldaláról, de reméljük, hogy a várakozással töltött idő feszültségét enyhíteni, a vélt vagy valós információhiányt pedig pótolni tudjuk – mondja a docens. Ami azt az elvárást illeti, hogy minden SBO-n legyen triázs, annak ez az osztály a 2014. június 2-i indulás óta megfelel, és, mint Pető Zoltán fogalmaz, alapelvárás is, hogy tudják, melyik pácienshez milyen erőforrást kell rendelni.

Mire végigjárjuk a különböző színkódokkal jelölt folyósokat, az osztály lassan megtelik betegekkel. Kint legalább 35 fok van árnyékban, jönnek a hőterhelésben kimerült, dehidratált, legyengült, keringési elégtelenségben szenvedő páciensek. De megeshet az is, hogy chikungunya-, dengue- vagy nyugat-nílusi lázzal érkezik valaki. A klímaváltozás nyomán ugyanis már ezekkel a trópusi betegségekkel is találkoztak a szegedi sürgősségi osztályon, és bizony olyanoknál is, akiket nem valami egzotikus utazáson, hanem itthoni földeken dolgozva csípett meg a fertőzést terjesztő szúnyog. Pető Zoltán igyekszik már most körültekintően felkészíteni a csapatát az ilyen jellegű kihívásokra, mert, mint fogalmaz, a felmelegedés egészségügyi hatásai éppúgy megjósolhatók, mint azok a problémák, amelyekkel az elöregedő társadalmaknak, így nekünk is mindinkább szembe kell néznünk az egészségügyi ellátás során.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.