Kapott egy Danuvia hengert és egy hengerfejet – krosszmotort épített köré

A hévízi ezermester Danuviák iránti szenvedélyéről híres, így amikor jó pár évvel ezelőtt cserszegtomaji ismerőse krosszversenyekre gyártott 125 köbcentis Danuvia motorkerékpáron „szolgált”, kiszuperált hengerrel és hengerfejjel lepte meg, lehetett tudni, jó helyre kerül a jellegzetesen nagy hűtőbordás alkatrész.

– Azzal adta oda, hogy valamikor talán a motorkerékpár többi része is meglehetett náluk, de azokat már sajnos kidobták. Ennek legalább húsz esztendeje – mesélte Poldauf Attila.

A legendás Danuvia, büszke építőjével
Fotó: zaol.hu/Arany Gábor

Ennyi alkatrész finoman szólva is kevésnek tűnt a rekonstrukcióhoz, de az már az első pillanatban sejthető volt, előbb-utóbb újjászületik a kétkerekű.

– Pár évvel később olyan régi újsághoz jutottam, amiben leírták a Danuvia DMC-t. Ez adta a lökést, hogy megpróbáljam összeállítani a motorkerékpárt. Sikerült aztán blokkot is szereznem, de az nem illeszkedett a széles krosszhengerhez, ezt az eltérést felrakó hegesztéssel küszöböltem ki. Ez után a síkba köszörülés következett, és másik alátét került bele. Később kiderült, a gyári DMC-nél is ugyanezt a technológiát alkalmazták – tette hozzá, és előkerültek a fényképek a fiával, Róberttel közösen megvalósított felújítás részleteiről.

Mintha virtuális sétát tennénk a hulladékudvartól a motorkerékpár-szalonig. Az alig felismerhető rozsdás vasak szép lassan új életet kaptak.

A DMC-hez kereket, krosszos üzemanyagtankot és vázat Somogy megyében találtak, ezek Kisbajomról érkeztek Hévízre. Mivel széria-motorkerékpárhoz készült a bölcsőváz, kisebb átalakítás következett, ahogy a gyárilag előállított krosszmotorok esetében is történt.

– A nagyobb terhelésre tekintettel erősítés került bele, és módosítani kellett az ülésnél, meg a kisebb üzemanyagtartály miatt is – sorolta.

A henger felfúrása után új dugattyút kapott, a kipufogót pedig fényképek alapján építette meg. A hátsó, speciális méretű lánckerékre a siófoki veteránbörzén sikerült rábukkannia.

– Megnéztem, jó is lett volna, ám túl sokat kértek érte, drágának találtam, ezért végül mégsem vettem meg. Már jöttünk volna el, de nagyon foglalkoztatott, ezért mondtam a fiamnak, visszamegyek, és megveszem, mert mégiscsak eredeti Danuvia-alkatrész. Mire visszaértem az árushoz, már eladták, hát akkor nagyon ideges lettem, hogy kihagytam a lehetőséget. Aztán mégis megkaptam a fiamtól, mégpedig születésnapomra, mert ő volt az, aki az orrom elől megvette, csak olyan ügyesen eldugta előlem, hogy nem láttam meg – nevette el magát.

Az eredeti cikket és még több képet ITT talál.