Vadállat – 30 éves a Dodge Viper

Nem kell mindig megváltani a világot, egy jól bevált koncepció sokszor jövedelmezőbb, mint egy korát megelőző technológia. A Viper ötlete Bob Lutztól, a Chrysler elnökétől származott, aki a klasszikus Shelby Cobra modern megfelelőjére vágyott. Elképzelését megvitatta a cég vezető formatervezőjével, Tom Gale-lel, aki a csapatával néhány hónapon belül megépítette az első agyagmodellt, majd a Metalcrafters cégnél már fémből készült prototípust kiállították az 1989-es Detroiti Autószalonon. Akkora szenzációt keltett, hogy Roy Sjoberg főmérnök ki is jelölte a fejlesztésért felelős csapatot – olvasható az Autó-Motor cikkében.

Lee Iacocca tartott tőle, hogy ráfizetéses lesz a projekt, a Chrysler végül egy legendával lett gazdagabb. A felvezetőautóként debütáló Vipert Carroll Shelby vezette az 1991-es Indianapolis 500-on. Bob Lutz, az ötletgazda az 1996-os Indianapolis 500 felvezetőautójával, a vadonatúj Dodge Viper GTS-sel.

A tervek készen álltak, már csak a vezérigazgatót, a Chryslert a csőd széléről megmentő Lee Iacoccát kellett meggyőzni a sorozatgyártásról, aki úgy vélte, túlságosan kockázatos komoly összeget elkölteni egy kétes kimenetelű projektre. A legenda szerint Carroll Shelby is javasolta neki, hogy vágjon bele, végül egy prototípussal megtett félórás próbakör után bólintott rá a gyártásra. Amikor kiszállt, csupán csak egy kérdése volt: „Mire vártok még?” A rekordidő alatt elkészült Viper végül nem került sokba, 80 millió dollárt költöttek a fejlesztésre, ami a 80-as évek végén már szűkösnek számított.

Lutz is abból indult ki, hogy a meglévő alkatrészekkel alacsonyan lehet tartani a költségeket, ezért többek között a Dakota pick-up futómű-alkatrészeit és a haszonjárművekben már bevált LA-motort használták, melynek V10-es változata már fejlesztés alatt állt. Biztosra akartak menni, ezért a cégcsoporthoz tartozó Lamborghini mérnökeit bízták meg a finomhangolással. Az olaszok a vasblokkot alumíniumra cserélték, hogy a súlyát több mint 72 kilóval csökkentsék, és még számos kisebb-nagyobb módosítást végeztek el rajta. Így már csak az érdekesség kedvéért lehetett teherautó-motornak nevezni, igaz, kevés sportautó mondhatja el magáról, hogy 406 lóerős teljesítményét 4600-as, 630 Nm nyomatékát pedig 3600-as fordulaton adja le!

A mai szemmel is lenyűgöző Dodge Viper durva sportautóból amerikai szimbólummá vált.
Fotó: AUTÓ-MOTOR

Nem spóroltak a műszerekkel, a sportkormány mellé sportülések is jártak, de a rádión kívül nem sok extrát kapott. Az RT/10-es 406 lóerős, 8,0 literes, V10-es motorját a Lamborghini mérnökei alumíniumblokkal tették könnyebbé. Egyszerű felépítése és eredetileg teherautókból származó technikája ellenére szívvel-lélekkel megépített sportautó volt.

Őszinte autó volt, minden csavarját a nyers erőnek és a brutális teljesítménynek rendelték alá. Csővázas karosszériáját üvegszálas kompozit elemekkel burkolták. Nem kapott külső kilincset, sőt, az első, nyitott változat még oldalablakot sem. Az időjárástól vászontető és PVC-ablakok óvták a bent ülőket, akiknek be kellett érniük a kézi mozgatású ülésekkel, az AM/FM rádióval és a padlószőnyeggel, légkondicionálót felár ellenében sem kínáltak hozzá. Hiányoztak belőle az akkoriban elérhető biztonsági eszközök, a légzsákok, a blokkolásgátló vagy a kipörgésgátló. A kézi váltós, 0-ról 96 km/órára 4,6 másodperc alatt felgyorsuló, 266 km/órás végsebességű, rázós szörnyeteg nem a yuppie-k kedvence volt, csak rátermett sofőrök tudták uralni, ebben kívánt kompromisszumot ez a kompromisszumok nélküli konstrukció.

A GTS változat már külső kilinccsel, elektromos ablakemelőkkel, központi zárral és légkondicionálóval készült.

Az 1992-es modellévű Viper az 1991-es Indianapolis 500 felvezetőautójaként az élő legendával, Carroll Shelbyvel a kormánya mögött debütált. Az USA-ban Dodge, a legtöbb exportpiacon Chrysler néven árult különlegességre az amerikai autóipar fellángolásaként tekintettek. Időtlen szépsége, brutális teljesítménye és macsósága miatt autórajongók millióinak kedvencévé vált. Iacoccának sem okozott fejfájást, hiszen pénzben nem kifejezhető népszerűséget hozott a márkának. Kivívta a szakújságírók elismerését is, akik minden hibája ellenére ellenállhatatlannak tartották.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.