Mustang akkumulátoros-elektromos hajtással? Mit szólna ehhez Lee Iacocca? Valószínűleg elégedetten csettintene, mert ezzel a koncepcióval a Ford több legyet ütött egy csapásra. A tisztán elektromos meghajtású típus bemutatását az amerikaiak sem kerülhették el, viszont nem mindegy, hogy buknak, vagy éppen keresnek az üzleten. Mivel a részvényesek utóbbit díjazzák, olyan autóra volt szükségük, ami nem pusztán a tiszta üzeme, hanem a tudása, a stílusa miatt is vonzza a vásárlókat. Kézenfekvő volt, hogy szabadidő-autóra van szükség, és mi más tehetné mindezt izgalmassá, mint az amerikai autóipar egyik élő legendájának, a Mustangnak az öröksége?
A Mach-E esetében nem a jól csengő név elcsépelése volt a cél, hanem annak bizonyítása, hogy az annyira kedvelt karakter átültethető a rajongók számára idegen közegbe, és minél sikeresebb lesz, annál tovább maradhat a kínálatban a klasszikus V8-as kupé, illetve kabrió!
A GE1-es platformra épülő Mach-E az európai kínálatból a Kugához áll a legközelebb, mégsem kifejezetten szabadidő-autónak, legfeljebb crossovernek tűnik. A karosszéria arányai sikeresen idézik meg a Mustangot, a jellegzetes részletek megléténél is fontosabb, hogy lendületes, vagány összképet mutat, pedig nem más, mint egy közepesen nagyméretű, 5 ajtós családi autó, amely ugyan nem sokkal, mégis rövidebb, keskenyebb és magasabb a benzinesnél.
Hátsó lámpáinak mérete és a hátfal alakja a klasszikus ősmodellt idézi, mégis inkább az egy tömbből faragott hatást keltő, letisztult formaterv domborításaival sikerült elkapni a hangulatot. Kilincsek nincsenek, csak egy fogantyút találunk, azt is csak az első ajtón, melyet gombnyomásra egy szervómotor pattint fel. Hátra ugyanígy ülhetünk be, a fogantyú hiányában magát az ajtót húzhatjuk magunk felé.
Ennél a trükknél jobban tetszene az elöl-hátul keret nélküli ablak.
Puha tömésűek, tehát inkább kényelmesek, mint sportosak a Mach-E piros cérnával varrt bőrülései. A kupé vagy kabrió Mustanggal szemben a hátsó sorban is tágas a hely
Sajnos a retrós hangulatnak búcsút inthetünk az utastérben, az utolsó szívmelengető részlet a műszerfal kettős domborítása, azt viszont kitakarja a 15,5 colos központi képernyő, amely számítógépes monitorként trónol a minimalista műszerfalon.
Odabent már nem a Mustang, hanem a Tesla volt a követendő példa, a tervezésnél még azt a kis kijelzőt sem szánták a kormány mögé, melyen a sebességet és a töltöttséget találjuk, a vásárlók igényeire azonban nagy hangsúlyt fektettek, ezért végül nem mondtak le róla.
Nem csak a belső látványát uraló érintőképernyő, hanem a se nem nyitható, se nem árnyékolható üvegtető is a szintén amerikai riválisra jellemző megoldás. A túlhevülés ellen védelmet nyújt az infravörös sugarakat kiszűrő, hővédő üvegezés és a takarékos légkondicionáló. Az óriási felülete ellenére kissé nehezen áttekinthető, viszont nagyméretű virtuális gombokat használó kijelző sokféle statisztikával szolgál, az energiaáramlást azonban nem követhetjük nyomon, mintha a Ford nem kívánta volna ilyesmivel terhelni a tulajdonost, hasonló a helyzet a lemezek alatt működő technikával, melyhez csak a szerviz férhet hozzá. Valóban a töltöttség mértéke és a megtehető hatótáv a legfontosabb, nagy előnyt jelent a domborzati viszonyokkal és az utunk során elérhető töltőoszlopokkal is kalkuláló navigáció.
A teljes cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Flickr
