A rétes neve a réteges szóból ered, és már a 16. század óta készítik a Kárpát-medencében és környékén. Az alapanyagként szolgáló hajszálvékony tészta közeli rokona a görögök és törökök által is kedvelt ún. fillo tésztának, amelyet például a baklavához használnak. Kezdetben úgy készült a sütemény, hogy sok réteget egymásra halmozva kemencében megsütötték, majd porcukorral megszórva tálalták.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A töltött változat a 17. századtól ismert. A rétes a 18. században terjedt el a Habsburg Birodalomban. Az első írásos rétesrecept 1696-ból származik, és a Bécsi Városi Könyvtárban őrzik. Magyarországon a töltött rétes a falusi ünnepek jellegzetes étele lett. Miután egyre jobb minőségű lisztekhez lehetett jutni, már a hétköznapokon is készítették az asszonyok. A töltelékek egyes vidékekhez köthetőek. Így a kölesből, rizsből, hajdinából készült kásák a Dunántúlon és az Alföldön terjedtek el, a káposzta, főzelékrépa, tök, tökös-mákos tölt elék, mák, túró sósan, lekvár, alma, szilva, aszalt szilva, mazsola, meggy, tökmag, dió, mogyoró az ország északi részén lett a rétes tölteléke, míg a soproni poncichterek babos rétestölteléket is készítettek.
A teljes cikk ITT olvasható el.
Több száz farsangi fánkkal űzik el a telet Somogyban
Elmarad a közösségi télűzés a járványhelyzetben, de sokan emlékeznek még a régi farsangi hagyományokra és őrzik ezeket Somogyban. A jelmezbe öltözés mellett az otthonokban és a éttermekben pirosra sült szalagos fánkok idézik a télűző mulatságokat.
A cikk ITT olvasható tovább.
