Mit jelent természetjárónak lenni, és hogyan lesz az valakiből?

– Hogyan lesz valaki természetjáró?

– Nálam nem volt családi indíttatás – mondja Szabó Zoltán –, egyszerűen szerettem barangolni a Szekszárd környéki erdőkben, egyedül, már húszéves koromban. Jól éreztem magam a szép látvány, a tiszta levegő miatt, és sokat fényképeztem.

– És a diszkó? Az ismerkedés, a csajozás?

– Én nem a bulikban kerestem és találtam meg a számomra szimpatikus lányokat. Talán életemben egyszer mentem el diszkóba. Akinek az az érdeklődési köre, ne fogja vissza magát! Az én utam nem arra vitt.

– A magányos erdőjáróból mikor lett egyesületi, illetve túravezető?

– Még kicsi volt a két fiunk, a nyolcvanas évek közepén, amikor a feleségem egy szülői értekezletről azzal jött haza, hogy mennének az iskolából erdei kirándulásra, kérdezte a tanár, hogy ki kísérné el a gyerekeket, és ő engem javasolt. Bementem egyeztetni. Kérdezték, hogy milyen tervem van. Tervem? Nem csak kísérni kell őket? Nem, túravezetőre van szükség. Felkészültem, s onnantól kezdve rendszeresen, kéthetente, havonta vittem őket. Megalakítottuk a Babits Mihály Természetbarát Egyesületet, ami csatlakozott a megyei szervezethez, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetséghez. Ennek vezetői kérdezték: ha már kinn járunk, nem lenne-e kedvünk festeni, felújítani a turistajelzéseket? Vállaltuk, munkatúrákat szerveztünk. Így kezdődött ez a dolog. Egy szakaszt még ma is én újítok meg ötévenként, a kék útvonalat, ami Keselyűs felől jön a városközpontba.

– Nem károsítják a fatörzseket ezek a jelek?

– A festés előtt a kérget csak egy picit gyaluljuk meg. Ez nem árt a fának. Aztán erre a letisztított felületre jön az olajfestékes alapozó, s arra a jó minőségű, időálló zománcfesték. Sablonokat használunk, a méretek kötöttek. A kórházi dolgozók szakosztályának tagjai is rendszeresen jártak jelzéseket felújítani. Én tanítottam be őket annak idején.

Fotó: Wessely Gábor

– Vigyáznak az erdőre a kirándulók?

– A természetjárók vigyáznak, a kirándulók nem mindig. Főleg azok nem, akik szeretnek nyomokat hagyni maguk után. Többször tapasztaltam, hogy a jelekbe is késekkel, baltákkal vágtak bele. Ki tudja, miért? A hozzám hasonló habitusú emberek zsigerből védik a természetet, és szívesen kalauzolják azokat, akik nem nagyon ismerik az erdőt, hogy ne tévedjenek el. Nyugaton kulturáltabbak az erdőjárók. Ott komoly tájékoztató táblák igazítják útba a közönséget térképvázlattal, a távolság, a szükséges idő feltüntetésével. Mi még nem tartunk itt, de haladunk. Jártam csoportokkal Szlovákiában, Romániában is, hozzájuk képest nincs szégyenkeznivalónk.

– Szemetelés?

– Vannak kihelyezett szemétgyűjtők, a kirándulók azokat használják. Akiknek mindent szabad, azok szanaszét szórják a mocskukat. Az igazi természetjáró pedig úgy hagyja az erdőt, ahogy találta, és úgy szeretné legközelebb is látni, ahogy otthagyta. Még a szemétgyűjtőt sem terheli, a szendvicses zacskóban hazaviszi a használt szalvétát, az üdítős üveget, a konzervdobozt, és otthon dobja a kukába. A velem túrázó gyerekeket nem kellett erre különösebben nevelni, mert a kisebbek ellesték a nagyobbaktól, akik közép- és főiskolás korukban is vissza-visszajártak. Közös volt a céljuk, az érdeklődési körük, úgyhogy a korkülönbség nem eredményezett elkülönülést. Összetartoztak.

– Hogyan tovább?

– A lendület 67 évesen már nem a régi. Évtizedeken át voltam túravezető és a megyei egyesület technikai vezetője, aki a jelek karbantartását koordinálja. Most már átadtam a stafétát, néha besegítek a festésbe, ismét egyedül járva az erdőt.

Bodor Árpád bízta rá a technikai vezetői teendőket

Szabó Zoltán 1953-ban született Szedresben. Gyermekkorától természetszerető. Fiatalkorában sok természetfotót készített. Végzettségét tekintve általános gépész. Szerszámkészítőként és gépészként dolgozott különböző cégeknél. Szabadidejét az erdőjárásnak szentelte. Iskoláscsoportokat vitt túrázni, köztük a két fiát, a Szekszárdi-dombság és a Gemenc erdeibe. Néha távolabbi tájakra, még külföldre is eljutott. Szekszárdon megalapította a Babits Mihály Természetvédelmi Egyesületet, mely csatlakozott a Tolna Megyei Természetbarát Szövetséghez. Ennek elnöke, a nagy megbecsültségnek örvendő Bodor Árpád bízta rá a technikai vezetői teendőket. Fő feladata a turistautak jelzéseinek karbantartása volt évtizedeken át. Ezt a munkát néhány évvel ezelőtt átadta Butschli Péternek. Az elnöki feladatokat időközben Dománszky Zoltán vette át, és végzi magas fokon.