Az igényes szórakoztatás is művészet bizonyos szempontból. A hamarosan bezáró Parabát, s kultikus elődjét, a Vesztegzárat üzemeltető Steininger Antal (alias Papa…) is amolyan művészlélek ebből a szempontból. Akinek most leginkább mindkét szeme sír, csapatának tagjaival egyetemben, hiszen a szeptember 24-ei hétvégén, a Fehérvári Irodalmi Napok (FIN) keretében búcsúztatják a helyet…
A szórakoztatás „bűnös” világa
Aki ismerte a vasútállomáshoz közeli Vesztegzárat, és megfordult ott néhányszor, annak nem kell bemutatni, mitől is volt jellegzetes és kedvelt. Aki sosem járt ott, annak talán legyen elég annyi: a romkocsmás hangulat és a változatos, igényes zenei kínálat egyedinek számított akkor Fehérváron. A kialakítás Antalnak köszönhető, akit több húsz évvel ezelőtt, a Balaton-parton és Balatonalmádiban szippantott be az éjszakázás és a szórakoztatás „bűnös” világa. El is határozta, hogy a vendéglátás eme szegmensében akar dolgozni. A kínálkozó lehetőségnek és egy vállalkozó barátnak köszönhetően aztán 2002-ben átvehette a Székesfehérváron akkor egy éve működő Vesztegzár üzemeltetését. Mindezt akkor még különösebb koncepció nélkül, főleg lelkesedésből tette, és elsősorban DJ-ként vett részt a bulikban. Emellett persze intézte a legfontosabb dolgokat, és remek csapatot alakított ki maga körül. Tulajdonképpen ez volt a Vesztegzár sikerének egyik kulcsa. Az elkötelezett, karakteres, szórakozni és szórakoztatni kész személyzet, amelynek tagjai maguk is a buli részesei.
Rajtuk kívül persze lényeges a jó zenei felhozatal és a hely berendezése, hangulata is, de az első feltétel a legfontosabb egy szórakozóhely sikeréhez – fogalmaz Antal, miközben a népszerűség okáról beszél.
A kezdetben csütörtöktől szombatig nyitva tartó „Veszteg” idővel – miután lényegében elfogytak a főiskolások a városból – átállt a péntek-szombati nyitva tartásra, ám így nyáron is működött, amikor Fehérváron jellemzően megáll az éjszakai élet. A törzsközönség akkor is kitartott, s a kis létszámú bulizónak tökéletes Vesztegben sokszor amolyan házibulihoz hasonló hangulat uralkodott.
Steininger Antal (alias Papa) most biztosan más területen keres munkát, de esetleg előfordulhat, hogy később felkérésre megrendez egy-egy jellegzetes parabás-veszteges bulit…
Kafkabeat
Mivel az épületnek volt egy kihasználatlan tetőtere, ezért pár év után felmerült, hogy ott egy egész héten üzemelő kávézót, vagy valamilyen kulturális célú helyet kellene kialakítani. Úgyhogy – szintén baráti segítséggel – 2008-ban létrehozták a Kafkabeatet, amely kocsmaszínházi esteknek, felolvasásoknak adott otthont. A programkínálat kialakításában nagy szerepe volt a fehérvári Czinki Ferencnek (ő pár hónapja a Szépírók Társaságának az elnöke – a szerk.), aki szervezőként a későbbiekben is a csapat szerves része volt. Az utolsó 3-4 évben tehát párhuzamosan, egymást kiegészítve működött a Veszteg és a Kafkabeat, megtalálva a saját célközönségüket, amelyben átfedés is volt bőven.
Így jött el a 2011-es év, amikor egyszercsak kiderült: a tulajdonos eladta a telket az épülettel együtt, Antalnak pedig két hónapja van arra, hogy kiköltözzön, és feltalálja magát.
Az első ijedtség után ez meg is történt, s az elszánt, kreatív üzemeltető akkor még úgy érezte: lesz folytatás. Az elhatározást tett követte, és Antal aktív ingatlankeresés után, már-már reményt vesztve rátalált a Jancsár közben álló raktárépületre, amelynek egyik részét kibérelve meg tudta nyitni a Parabát. Ekkor már az volt a határozott koncepció, hogy a hely mind berendezését, mind hangulatát tekintve olyasmi legyen, mint a Vesztegzár. Éppen ezért – meséli Antal – az első hetekben szinte csak bontottak egy, a Vesztegből megismert barátjával és néhány lelkes szakemberrel, hogy az egyébként igényesen kialakított, mutatós irodahelyiségből romkocsmás belső tereket alakítsanak ki…
Kilátástalanná vált
A nyitás körülbelül egy év múlva, 2012 őszén következett be, azóta üzemelt a Paraba, amely ugyancsak stabil, sok régi tagból álló törzsközönséggel rendelkezett. Itt is folytatták valamelyest a Kafkabeates vonalat, csak most már komolyabb előadásokat hívtak meg, amelyekre több nézőt tudtak bevonzani. Az új, nagyobb hely fenntartása ugyanis többe került, annak ellenére, hogy luxusnak nyoma sincs. És megmaradtak a bulik is, pénteken, szombaton. Aztán tavaly tavasszal – sejthetik – megérkezett a Covid. Antal akkor még azt gondolta: csak pár hónapot kell kibírni, s arra az időre elég lesz a tartalék.
Ez a számítás azonban nem vált be, és az elmúlt egy év során sajnos elfogyott minden hite és bizalma abban, hogy ezt a műfajt a közeljövőben rendesen lehet folytatni. Illetve anyagilag is kilátástalanná vált a helyzet, minden felajánlás, kedvezmény ellenére, ezért döntött a bezárás mellett.
Nagyon nehéz volt ezt kimondani, főleg a kollégáknak, s a közös feldolgozás azóta is zajlik – mondja Antal a romkocsmás hangulatú, szedett-vedett bútorokból kialakított kerthelyiségben. A terveket firtatva annyit tudtunk meg: egyelőre azt gondolja, hogy teljesen más területen keres munkát. A Paraba tehát búcsúbuli(k)ra várja minden egykori és jelenlegi rajongóját: a FIN keretében szeptember 24-én és 25-én lehet majd mulatni.
Az eredeti cikk ITT érhető el.
