Az Ódor János Gábor igazgató kiadásában, K. Németh András régész, főmuzeológus szerkesztésében megjelent, 512 oldalas, vaskos kötet gyakorlatilag az 500-as évek közepétől a napjainkig tartó időszakot fogja át, érdekességek, különlegességek, tárgyi emlékek, emberi sorsok bemutatásával. Igazi csemege a história iránt kiváltképp érdeklődő olvasónak.
Alföldi András, a magyar ókortudomány legjelentősebb alkotójának princetoni hagyatéka 2011-ben jutott el Magyarországra. Az öt, kelet-római érmét ábrázoló negatív képből négy újdonságot jelentett. Egy érmét annak idején Csibrákon, hármat pedig Regölyben rejtett a föld – írta meg dolgozatában Prohászka Péter, a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. K. Tóth Gábor régész, muzeológus a Szekszárd határában fellelt Árpád-kori érmékről adott összegzést. Mint megjegyezte, a lelőhelyről feltűnően nagyszámú, III. Béla idejében vert rézpénz került elő.
A bátai apátság Anjou-kori történetébe engedett betekintést Sümegi József, az iskolaigazgató-helytörténész, megannyi adalék birtokában, imponáló biztonsággal alkotta a részeket egésszé.
1504 Pünkösdje környékén Várdai Miklós két aranyi jobbágya bort vásárolt a Duna jobb partján fekvő Bátán, s azt saját hajójukban Bátmonostorára kívánták szállítani.
Így kezdődik Gulyás László Szabolcs–Pánya István–Borbás Benjámin történész-geográfus szerzőhármas korabeli életképe, mely váratlan fordulatot vesz és megtudhatjuk, mi is az a palépénz. Sudár Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főmunkatársa a török hódoltság szekszárdi szandzsákközpontjába kalauzolja az olvasót. Ezt követően K. Németh Andrással együtt Faddon, Medinán, Pálfán és Dombóváron fellelt török pecsétnyomókat mutat be. Maradva az oszmán hódítás időszakánál, Gaál Attila nyugalmazott igazgató és Czövek Attila mb. igazgatóhelyettes a Szekszárd-jeni palánki vár környezetének vasleleteit vette lajstromba. Gaál Attila önálló dolgozatot is készített a kora újkori mész- és téglaégető kemencékről. Vindus Melinda régésztechnikus a Simontornyán előkerült barokk kegyérmékről közölt ismertetést.
Szabó Géza régész, főmuzeológus és Nagy Janka tanszékvezető egyetemi tanár nagyobb lélegzetű, fotókkal gazdagon szemléltetett értekezése a Mórágyi 18. századi fazekaskemencék kerámiaanyaga címet viseli. Balázs Kovács Sándor etnográfus és B. Kovács Péter egyetemi hallgató Csapó Dániel tolnai alispán alakját idézi fel.
A teljes cikk ITT érhető el.
