Locsolkodás felsőfokon, de honnan ered?

Arról már korábbi cikkünkben szó esett, hogy mit is ünneplünk húsvétkor, illetve arról is, hogy a húsvétot megelőző bűnbánati időszak a nagyböjt, amire nem árt, ha egy kicsit lélekben is rákészülsz. De mi a helyzet a Húsvétvasárnapot követő plusz szabadnappal és a locsolkodás hagyományával?

Húsvéthétfőnek egyházi szempontból nincs jelentősége, csupán népszokások köthetők hozzá. Legismertebb a locsolkodás, amit egyes helyeken vízbevető hétfő néven is ismernek. Klasszikus magyar hagyomány, egykor vidéken az ünneplőbe öltözött lányokat ezen a napon vályúhoz vitték és egy vödör vízzel leöntötték, amiért a fiúk cserébe festett piros tojást vagy hímes tojást kaptak. A víz a megtisztulást és a termékenységet is szimbolizálja. A dolog kivitelezése igényel némi előkészületet, ezért ez a verzió inkább vidéken szokás, de szolídabb formában városi környezetben is ugyanúgy elterjedt és stabilan állja a helyét.

És akkor mit tegyen az, aki a háta közepére kívánja az egészet?Nincs itt semmi kérdés, ezt az évek és a rutin majd hozza magával. Optimális esetben ugyanis gyerekkorunk tartozéka az a program, hogy Húsvéthétfőn a lányok otthon maradnak, a fiúk pedig útra kelnek, hogy meglocsolják hölgy ismerőseiket, nehogy elhervadjanak. Falun sok helyen még ragaszkodnak a vödrös variációhoz, de városi rengetegben inkább az illatos kölni dominál. Kisgyermekkorban ennek jól kell elsülnie, hiszen a leányzók hercegnős szerepkörbe bújhatnak: kiöltözhetnek és várhatják otthon a lovagokat, még, ha nem is mesébe illő környezetben, de egy kicsit mégis ezt az érzetet kelti. A kisfiúk szintén elégedetten távozhatnak, egy rövid vers és a locsolójuk diszkrét használatba vétele után alaposan kitömködhetik zsebeiket a jól megérdemelt tojásokkal.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

Na de mégis, mire jó ez nekem?

Indok nincs. A hagyomány, az hagyomány; csak ahogy az ember felcseperedik, tinédzserkorban szereti őket lerombolni. Aztán felnőtt korában újra alkotja azokat, mert rájön, hogy nem volt alaptalan és egy jó talapzatra mindig vissza lehet építeni, csak kellően akarni kell. Újabb néhány év elteltével szülői örömök elébe nézve aztán hirtelen átesünk majd a ló túloldalára: az első Húsvéthétfő alkalmával tudniillik ott találjuk magunkat, hogy gyerekünknek is elmagyarázzuk, hogy ez bizony nagyon jó móka. Ugye, mennyire szürreális, milyen életpályát tudunk bejárni lelkileg?

Helló Lányok!

Ott ette meg a fene az egészet, mikor próbálunk úgy tenni, mint akik elfelejtik mindezt. Ne már, hogy egy kis zacskónyi csokitojás nem fér el az óriás táskánkban! Hiszen buli az egész, irodai környezetben is bőven elmegy, mikor még kedden is a férfi kollégák előkapják a zakójuk belső zsebéből a minikölnit. Noha a hölgyek kivételesen könnyebb helyzetben vannak, szeretik mégis kéretni magukat, nem hiába, a királylányos viselkedést sosem vetkőzik le igazán. Ha nem locsol meg senki, akkor sem derül ki, hogy felkészültek voltunk, legrosszabb esetben megesszük, amit elajándékoztunk volna. Vagy a hajunkra is kenhetjük, jobb híján.

Legények a diszkréció jegyébenHa a laposüveg elfér a mellényünkben, akkor elfér a kölni is. Innen nyilván már csak a neheze van hátra, nem tudjuk, hogy a nőszemélyek hogyan reagálnak majd. Vonakodni a férfiak is tudnak ám, pedig csak elő kell venni, úgymond. Jöhetnek a klasszikus locsolóversikék, vagy akár modernkori mémek, teljesen mindegy. A hajmosás várhat holnapig.

A hollókõi néptánccsoport tagjai palóc népviseletben locsolkodnak
Fotó: MTI/Komka Péter

Csak a szokásos járványhelyzet

Na persze, idén minden más, de ezt már megszoktuk. Legalább az otthoni hölgytagokat locsoljuk meg, most úgyis csak annyi a feladat, hogy #maradjotthon. Ezúttal nem tudnak elmenekülni sem a vélt, sem a valós locsolótömeg elől. Nyugodtan lehet hajnalban kelni, elő a szodásszifonnal, otthoni kontóra eldöntheti mindenki maga, mennyire áztatja el a lakást.

A tradíció őrzése viszont közös feladatunk. Ne hagyjuk elveszni!

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: MTI/Komka Péter