A nagy magyar forradalmár, aki nem volt itt ’48-ban

Türr István forradalmár közel kétszáz éve, 1825. augusztus 11-én született Baján. Innen indult kalandos élete, amely során Magyarországot nem, de a fél világot végigharcolta a viharos XIX. században. Lássuk, hogyan lett ebből a bajai fiúból Garibaldi „rettenthetetlen magyarja„ – derül ki az Unilife.hu cikkéből.

Szerény kezdetek

Ötödik gyerekként született, Thier István néven. Az iskolát hamar otthagyta, inkább inasnak állt, több mesterséget is kipróbált, de egy sem tetszett neki. Valószínű ezért jelentkezett a Habsburg birodalmi hadseregbe, ahová 1842-ben vették fel, tizenhét évesen. Katonaként változtatta meg nevét, így lett Türr István.

Türr István forradalmár és tábornok emléktáblája, Stróbl Alajos szobrászművész 1929-ben készült alkotása az V. kerület, Türr István utca 6. falán.
Fotó: MTVA/Róka László

1846-ban Itáliába küldték, ahol a magyar forradalom ideje alatt Piemont ellen harcolt, és részt vett a milánói megtorlásokban. Utóbbi hatására 1849-ben átállt az olaszok oldalára, ahol a szökött magyarokból álló légió századosa lett, így vett részt először az olasz szabadságharcokban.

Körbe a világban

Az olasz függetlenségi mozgalom kudarca után légiója megmaradt részével a forrongó Badenbe ment, ahol tárt karokkal fogadták, viszont szintén kikaptak. A világosi fegyverletételről, csak 1850 környékén, Svájcban értesült. Ezután újabb sikertelen felkelésben vett részt Milánóban.

Egy kis száműzetés után feltűnt a krími háborúban, a britek oldalán. Ezalatt a Habsburgok elfogták, de Viktória királynő közbenjárásával elengedték, ő meg nem habozott elment a törökök oldalán harcolni az oroszok ellen.

1859-ben visszatért Olaszországba, ahol Giuseppe Garibaldi egyik kedves hadsegéde volt az olasz egységesítési háborúban. A „halhatatlan ezreddel” bevette Palermot, majd Nápoly kormányzója lett.

Miután elvette III. Napóleon unokahúgát még kicsit háborúzott, majd segített a Panama és Korinthoszi-csatorna építésében.

1908. május 3-án hunyt el Budapesten.