Az érettségi után baromi jó érzés fejest ugrani a felsőoktatásba. Szabadság, kevesebb gond, új haverok, jobb időbeosztás, bulik – gondolja az egyszeri diák naivan. Aztán jönnek a gondok... Lássuk, mik is ezek pontosan!
Oda a beachbody
Elköltözöl otthonról, az első néhány nap még egész tűrhető. Addig minden oké, amíg el nem fogy a kaja, amit hoztál magaddal. Aztán rájössz, hogy nem is tudsz főzni. Semmi gond, szerencsére van a közelben egy gyorsétterem.
Volt beachbody és pénz, nincs beachbody és pénz...
Az alvás a gyengék sportja
Nem olyan sűrű az órarend, kevesebb a program, mint középiskolában. Nem is kell annyit tanulni, nem igaz? Nehezebbnek hitted.
Aztán jön az első ZH, és rádöbbensz, hogy egy kb. két könyvnyi anyagot kellene a hét második felére bevágni.
Amikor zsinórban harmadik napja nem alszol, rájössz, hogy jobban jársz, ha óráról órára készülsz.
Még van három hiányzásom
Sima, még kettőt lóghatok. A mait még offolom, megtehetem. Huh, elfogyott a hiányzásom, aláírnád helyettem a katalógust? Ja, hogy szóbeli vizsga van, és még nem találkoztam a tanárral?!
Nem értem, miért buktatott meg, hisz nem is ismer...
(Most lehet, hogy nevettek, de akinek volt már katalógusos órája, az tudja, mennyire életszagú mondatok ezek.)
Elsőpadozás
Az előbbi pont szöges ellentéte: amikor túltolod a bejárást. A katalógusos órákra muszáj menni, de az előadásokon felesleges tobzódni. Főleg, ha írásbeli vizsga van belőle. Kevés esély van rá, hogy valaki azért megy át egy tárgyból, mert végigülte az összes órát. Egyszer-egyszer nyugodtan kiveheted őket szabinak, csak a jegyzetekkel update-eld magad.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: A kép illusztráció Fotó: Pexels
