Az Unilife.hu a méltatlanul figyelmen kívül hagyottak iránt szeretne némi szimpátiát ébreszteni.
Ha rossz jegyet kapunk: "Hát, jó, tőled nem is vártunk jobb eredményt."
Köszi a bizalmat, nagyon jólesik, hogy teljesen reménytelen esetnek látnak, különösen, ha a szüleim vagy a tanáraim mondják ezt! Nem pont motiválniuk kellene?
Ha jó jegyet kapunk: "Oké, egyszer neked is sikerülhet."
Ismét nagyon motiváló! Hiába tanultam végig két éjszakát, jártam különórára (vagy éppen sikerült az óra alatt megértenem az adott anyagrészt), ez mind nem ér semmit, hiszen ha valami jól sikerül, csakis a szerencsémnek köszönhetem. Akkor minek erőlködjek?
"Miért nem tanulsz jobban? Jobban kéne mennie!"
Hogy erre eddig miért nem gondoltam! Hát kizárólag az elhatározás hiányzott, nagyon hálás vagyok, mostantól fixen kitűnő leszek. Ja, nem. Lehet, hogy még én sem tudom, mi a baj. Vagy éppenséggel tudom, csak egyedül nem tudok vele mit kezdeni. Sokat segítene, ha megpróbálnád velem együtt megkeresni a probléma gyökerét.
"Csak lusta vagy!"
Lehet, hogy így van. De az is lehet, hogy éppen áll a bál a szüleim között/elvesztettem valaki számomra fontosat/nagy változásokon megyek keresztül. Sőt még az is előfordulhat, hogy egyszerűen nincs tehetségem a matematikához, hiába próbálkozom. Van ilyen.
Ha a tanulmányi eredményeim alapján következtetnek arra, milyen ember vagyok
Nem minden gyengébben teljesítő tanuló arcoskodó, nagyszájú, tiszteletlen vagány, ahogy az úgynevezett jó tanulók között is jócskán akadnak rosszindulatú, megúszós emberek, úgy rólam is lehet kedvességet, megbízhatóságot és segítőkészséget feltételezni, köszi!
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
