– Megviselik az ukrajnai történések?
– Hatással vannak rám, de a feleségem rengeteget segít, hogy elterelje a gondolataimat a sok szörnyűségről. Átérzem azoknak a helyzetét, akik menekülni kényszerülnek, ugyanis korábban már jártam az ő cipőjükben. 2014-ben tizenhárom évesen a kelet-ukrajnai háború miatt kellett elhagynom a szülővárosomat. Borzasztó volt eljönni Doneckből.
– Hogyan élte meg, hogy kamaszként el kellett hagynia az otthonát?
– Gyerekként, a családom nélkül mentem Mariupolba a harcok elől. Mondhatni, akkor váltam felnőtté. Mindennap beszéltem édesanyámmal, ám nagyon megviselt az az időszak. Abból merítettem erőt, hogy labdarúgó akartam lenni. Fiatalon felmértem, ha nem teszem oda magam, nem valósul meg az álmom. A családom mindent alárendelt annak, hogy labdarúgó legyek, nagyra értékeltem az erőfeszítéseiket, hálás vagyok nekik.
– A szülei nem gondolkodtak el azon, hogy kövessék Magyarországra?
– Meg sem fordult a fejükben. Doneckben építették fel az otthonukat, a maguk életét, nem szeretnének sehova se menni. Az egyik helyi gyárban dolgoznak, édesapám részlegvezető, édesanyám mérnök. Jelenleg is az otthonukban tartózkodnak, edzés után az első dolgom, hogy hívom őket.
– Jól vannak?
– Szerencsére igen. A környéken mindenkit megvisel a háborús helyzet, ám abban a régióban nyolc éve még nehezebb időszakot éltek meg az emberek. Hatalmas volt a létbizonytalanság, nem lehetett tudni, mi lesz a munkahelyekkel, az iskolarendszerrel, minden megszűnt. Édesapámat egyelőre nem sorozták be katonának. Egyébként én már megkaptam a behívómat, de egyelőre Magyarországon maradok. Borzasztó a helyzet Ukrajnában. Korábbi lakhelyemen, Mariupolban például nincs élelem, ivóvíz, mindennap lőnek, lőnek és lőnek. Megszűnt az a futballklub, amelyben játszottam, a stadion sem áll már, és a kollégiumnak is annyi. Tudok olyan korábbi csapattársamról, akinek a házát rakéta találta el, a családja hajléktalan lett, az egyik kis faluban húzzák meg magukat. Az pedig a nemzetközi hírekbe is bekerült, hogy a helyi gyerekkórházat lebombázták. Nagyon felbőszít ez a helyzet, utálom az egészet!
A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
Borítókép: Artem Odincov (Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter)
