Kun Béla cáfolja a fehérterrort

Bethlen István miniszterelnök Kun Béla leveleiből olvas föl, amelyekben az oroszországi magyar kommunista párt visszatelepítéséről ír és forradalmat sürget. Horthy Miklós az abonyi mártírok emlékművének avatásán elmondja: a kommunisták azt hitték, hogy kiolthatják milliók lelkéből a magyarságot. Az amerikai magyarok népszavazást akarnak elérni az elcsatolt területeken. A Felvidéken tüntetések terjedéséről adnak hírt.

Beszámol a kommunista szervezkedésekről, amelyeket Szovjet-Oroszországból, Bécsből, s a szomszédos államokból irányítanak. Hivatalos jelentésekből olvas fel. „Százával és ezrével érkeznek naponként posta útján a kommunizmust dicsőítő és eljövetelében bizakodó olyan tartalmú levelek, nyomtatványok és csomagok, amelyeknek cenzúramentes kézbesítése a ma még hamu alatt lappangó, de csak a kellő pillanatra váró vörös rém parazsát lángra lobbantani képesek.” A kormányfő egy sor példát hoz fel, amelyek bizonyítják, hogy a kommunisták külföldről zavarkeltő és terrorakciókat terveznek. Majd felolvas két levélből, amelyeket a tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla küldött hazai elvtársainak. „A III. Internacionálé központi bizottságának akaratát tolmácsolom nektek, midőn azt írom nektek, hogy elengedhetetlen feladatot képez Magyarországon a belső központ létesítése, az erőknek Magyarországon való széthelyezése. […] Minden igaz kommunistával meg kell értetni, hogy nincs olyan földalatti munka, mely ne járna a rizikó veszedelmével. Aki nem tudja vagy nem akarja megérteni ezt, az nem kommunista, az szélhámos. […] Az oroszországi magyar kommunista párt visszatelepítése meg fog történni. Ezek az elvtársak a párt szigorú felügyelete alatt állanak és mozgósíthatók bármely pillanatban.”

Kun Béla Fotó: Wikipédia

A másik levélben Kun Béla még egyértelműbben fogalmaz. „Támogatást mármost olyan pártnak adunk és adhatunk, amely párt igazi kommunista párt. Ismerem a hazai állapotokat, nekem ne beszéljetek fehér terrorról, mert én jól ismerem azt, tudom, hogy van még statáriális rendelet, olvastam az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvényt. […] Én tudom, s a jövőben is tudni fogom, hogy kell majd a fehér magyar kormányra nyomást gyakorolni. Nekem a magyar ügyekre nézve – ezt én szerveztem meg – jobb hírszolgálatom van, mint ellenkezőleg a magyar kormánynak. Értsétek meg, a III. Internacionálé központi bizottságának az az álláspontja, hogy nem elég az, ha valaki kommunista, hanem forradalmár is kell, hogy legyen. Kommunizmus az elv, forradalmárság a cselekedet. Elvi állásponton ülni kényelmesség, forradalmi cselekedet elszántság. A háborúnak még nincs vége. A német militarizmus nincs még leverve, s az új államok irredentizmusa nem nyugszik. Háború után és háború előtt állunk. A megvert államok győztek és a győző államok a megvertek. A békeszerződés egy papírrongy és rövid idő alatt ismét lángban fog állni Európa.”

Bethlen úgy kommentál: „Igenis, a háború tovább folyik köztünk és a forradalom között. És ha én azt látom, hogy a forradalom mind merészebben üti fel a fejét és mind merészebben tolakodik elő, ha látom azt, hogy a forradalmi pártok új elnevezések alatt újból napfényre kerülnek és régi munkájukat a régi jelszavakkal folytatják, ha látom a sajtó bizonyos részének perfid taktikáját., amelynek segítségével azt a gyalázatos propagandát, amelyet Bécsben ellenünk irányítanak, most idebenn az országban akarják csinálni, […] ha látom, hogy körül vagyunk véve kémek és agitátorok által, akiknek tömkelege itt Budapesten lehetetlenné teszi ennek az országnak nyugodt és csendes kormányzását, ha mindezt látom, akkor kérnem kell a mélyen tisztelt Nemzetgyűléstől, hogy ne tagadja meg a kormánytól azokat az erősebb fegyvereket, melyek egyedül alkalmasak ma még arra, hogy ezekkel a törekvésekkel szembeszállhassunk.”

Abonyban a kommün idején kivégzett öt helyi polgár emlékművének avatásán Horthy Miklós kormányzó a Friss Ujság június elsejei tudósítása szerint arról beszél: „Sok nehézségen, súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül hazánk, de a legszégyenteljesebb mégiscsak a vörös tatárjárás volt. […] Rövidlátóan azt hitték, hogy véres garázdálkodásaikkal kiolthatják milliók lelkéből a magyarságot, a nemzeti érzést, a vallást, a társadalmi rendhez való ragaszkodást és nem gondoltak arra, hogy minden nemes eszmének a vértanúi adják a legnagyobb erőt.”

A 8 Órai Ujság 3-i híre szerint az amerikai magyarok a St. Louis-i népgyűlésen „elhatározták, hogy az Észak-Amerikai Egyesült Államok elnökét, Hardingot, kormányát és népét felkérik arra, hogy minden befolyását és tekintélyét érvényesítse abban az irányban, hogy a Magyarországtól elszakított területeken népszavazást rendeljenek el, amely döntsön a hovatartozandóság kérdésében.”

Felvidéki tiltakozásokról ír a Pesti Napló 3-án. „A Narodni Listy pozsonyi híradása szerint feltűnően sűrűn fordulnak elő a Felvidéken magyar tüntetések. Nemrégiben Pozsonyban felvonult egy rózsahegyiekből, komáromiakból és kassaiakból álló körmenet. Kassán tüntető felvonulás volt, s ez alkalommal a résztvevők magyar zászló alatt magyar nemzeti ruhában jelentek meg. A kassai püspök magyar beszédet mondott és végül a magyar himnuszt énekelték. Komáromban is tüntető módon magyar lobogó alatt vonultak fel. A menetben a magyar címer is látható volt, amelyet több épületre is feltettek.”