Van egy emberi tulajdonságunk, mégpedig az alapvető nyugalom utáni vágyunk. S hogy a nyugalmat megkapjuk, hajlamosak vagyunk hinni a mindenkori „hivatalosságnak”: elfogadjuk a hivatal döntését, határozatát akkor is, ha kételkedünk benne.
Kicsit így vagyunk Joe Biden állítólagos győzelmével kapcsolatban is. Tudjuk nagyon jól, hogy elképesztően gyanús események történtek a választások során, amelyek feketén-fehéren arra mutatnak, hogy a demokraták – és mögöttük természetesen a deep state, vagyis a hálózatosan működő globális elit – elcsalták a választásokat.
És mégis: a hivatalos – vagyis fősodratú – média, a CNN-től sajnos egészen a Fox Newsig gyakorlatilag „bejelentette”, hogy Biden már visszavonhatatlanul megnyerte a választásokat, a szövetségi választási bizottság pedig azt nyilatkozta, hogy „a 2020-as választás volt a legbiztonságosabb voksolás az amerikai történelemben”. (Ez annyira cinikus megnyilvánulás a százszámra mutatkozó gyanús jelenségek után, hogy már önmagában is árulkodó.)
Persze hogy ilyen ellenszélben, a „hivatalosság” dörgedelmes kinyilatkoztatásainak brutális súlya alatt görnyedezve, már nem igazán merünk szembemenni a fősodrattal, mert a végén még minket fognak hülyének nézni.
Pedig ezt kell tennünk – szembe kell mennünk a fősodrattal!
Persze tudjuk mi jól, mert megmondják nekünk: a megtestesült Igazság maga Joe Biden. A sötétség pedig Trump.
Ezért „csak” Biden nyerhet.
És valóban nagyon nehéz szembemenni az árral, a mai globalista-liberális-multikulti árral. Könnyebb elfogadni, hogy tényleg Biden nyert, higgyünk a hivatalosságoknak.
De emlékezzünk: ugyanilyen lelki okokból fogadtuk el egy ideig, hogy az USA azért támadja le a Szaddám Huszein által vezetett Irakot, mert az tömegpusztító (vegyi) fegyverekkel rendelkezik, és támogatja az al-Káida nevű terrorszervezetet. Aztán kiderült, hogy ebből semmi nem volt igaz, kiderült, hogy tudatosan verték át az egész világot ifjabb Bushék.
Itt a mi példánk is: a 2002-es választásokon számos, nagyon gyanús jel árulkodott arról, hogy a szocialisták „kreatívan” beleavatkoztak a folyamatba (például a láncszavazással, de több más furcsa jelenség akadt, többek között a MIÉP különös „visszaesése” a fővárosi szavazatok számlálásánál, miközben éppen a fővárosban volt a párt a legerősebb). Sokan tüntettek/tüntettünk is, a szavazatok újraszámlálását kérve. Ám az újonnan megalakuló MSZP–SZDSZ-kormány egyik első dolga az volt, hogy július 20-án ledarálja a szavazócédulákat… A „hivatal” döntött, az eredményt pedig végül tudomásul vettük, mert nem tehettünk mást.
