A pedofilgyanús Foucault, avagy számít-e az erkölcs a szakmai teljesítmény megítélésénél?

Előrebocsátom: nem hiszem, hogy tökéletesen megválaszolható a kérdés. 

2021. 05. 10. 11:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A két tény keményen kopog egymás mellett: Foucault nagy sikerű művei a hatalomról, a tudás és a hatalom viszonyáról, a diskurzusról, a börtönviszonyokról és a szexualitás történetéről, a másik oldalon nyilvánvaló pedofil hajlama és vélelmezhető pedofil szexuális élete, aminek valószínűségét nem gyengíti, hogy több petíciót is aláírt életében a pedofília védelmében, illetve nyilatkozatban is a pedofília átértékelése, elfogadása mellett foglalt állást.

Mi következik ebből? Foucault pedofil elméleti és vélelmezhető „gyakorlati” ténykedése lerombolja a műveit is, vagy ez a kettő, tehát a sztárfilozófus magánélete és a művei különválasztandók egymástól, az egyiknek semmi köze a másikhoz?

Jómagam egyszer már állást foglaltam egy a mű és a művész magánélete közötti feszültség kérdésében: azt írtam le korábban a blogomban, hogy Szabó István filmrendező a kádári diktatúrában végzett, erkölcstelen és védhetetlen, másoknak károkat okozó besúgó tevékenysége miatt nem érdemli meg, hogy életműdíjat kapjon. Bármilyen díjat megérdemel egy-egy remek filmrendezése miatt, de az életműdíj nem választható külön a személy magánéletétől. (Szabó István később maga mondott le a díjról, természetesen nem gondolom, hogy ezt egy vagy két kritikus cikk miatt tette meg.)

Most pedig azt gondolom: a mű és az alkotó magánélete, erkölcse akkor választható külön egymástól, ha az alkotót erkölcstelen és undorító magánélete nem befolyásolja mondandója alakításában, nem készteti arra, hogy addig „hajlítsa el” világnak a hátát (lásd Bereményi Géza és Cseh Tamás Shakespeare című dalának III. Richárdról szóló részét) az ő „púpjáig”, hogy végül általános normák szerint is erkölcstelen és undorító, és nagyon nem mellesleg törvénytelen dolgok mellett érveljen, visszaélve sztárfilozófusi pozíciójával.

Foucault pedig ezt tette: önmaga nyomorultságáig és züllött életéig hajlította el a világot.

Márpedig a világ nem Foucault.

A végeredményt is látjuk magunk előtt: Foucault is hozzátett ahhoz, hogy ma a Nyugatnak az LMBTQ-létmód egyenesen követendő és támogatandó lett, a mainstream liberális hálózat a legritkább és legdöbbenetesebb szexuális torzulásokat is elfogadandó és az identitást erősítő magatartásként viszi be a köztudatba, oktatásba, médiába, a popkultúrába és mindenhová.

Vagyis Foucault azon művei, amelyekben a pedofília és a szexuális aberrációk mellett érvel nagyon-nagyon mély filozófiai összefüggések alapján, érvénytelenek, mert önmaga torzultságának a törvénnyé emelését próbálják kicsikarni a közvéleményből.

Hogy is mondta Foucault-ról Sorman, aki ma már átkozza magát, hogy eddig hallgatott Foucault viselt dolgairól: „Semmilyen erkölccsel nem rendelkezett […] Egy megátalkodott, bűntudatot nem érző élvhajhász volt.”

Egy erkölccsel nem rendelkező szerző nem adhat érvényes normákat. Egy Foucault nyomorult magánlétéhez görbített világ pedig nem életképes.

A borítóképen Michel Foucault francia filozófus Forrás: Facebook

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.