A legfőbb törésvonal a gazdasági kilábalás eltérő filozófiájában figyelhető meg a kormány, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió (EU) képviselői között – állítják a Magyar Nemzetnek nyilatkozó elemzők a tárgyalások első fordulójának végén. Míg a kormány munkahelyteremtő, illetve munkahelymegőrző programban gondolkodik, és ettől vár hosszabb távon több adóbevételt, addig a két nemzetközi szervezet a bankokra kivetett adókat sokallja, és ennek csökkentése esetén a hitelezés felfuttatásában látja a növekedés forrását. Elemzők abban egyetértenek, hogy a jövő évi bizonytalan növekedési kilátások semmi esetre sem kedveznek a tárgyalásoknak.
Brüsszelnek is érdeke
„Nemcsak Magyarországnak, de Brüsszelnek és az IMF-nek is az az érdeke, hogy megegyezés szülessen a hazánknak nyújtandó hitelkeretről, hiszen senki nem akarja, hogy újabb feszültségforrás jöjjön létre az unión belül” – mutatott rá Lóránt Károly. A közgazdász úgy látja, hogy a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) vonatkozó tranzakciós adó lehet az egyik legvitatottabb pontja a tárgyalásoknak, s itt lehet, hogy a kormánynak viszszavonulót kell fújnia.
Már a tárgyalások tárgyában is nézeteltérés van
Botos Katalin közgazdász szerint már a tárgyalások tárgyában is nézeteltérés áll fenn a felek között: a magyar kormány következetesen elővigyázatossági (precautionary) hitelkeretről beszél, ami elemzők szerint tartalmában gyakorlatilag nem tér el a korábbi rendelkezésre állási (stand-by) hiteltől. Az IMF eddigi gyakorlata ráadásul azt mutatja, hogy hazánk mindig csak stand-by hitelt kapott. Botos Katalin szerint az elnevezés jogos, hiszen ma így nevezik ezt a hiteltípust, és ha az EU megszünteti a kötelezettségszegési eljárást hazánkkal szemben, akkor elvileg az elővigyázatossági keretet is megkaphatjuk.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
