Elmondása szerint csak maga a pénzügyi válság világított rá az európai pénzpiaci integráció árnyoldalára, a pénzügyi fertőzés veszélyére. Ebből tanulhattuk meg, hogy a túlzottan szoros pénzpiaci integráció a pénzügyi politika egyenlő mértékű integrációja nélkül instabil helyzetet teremt – tette hozzá. Bizonyságot nyert az is, hogy a pénzügyi rendszer európai szintű integrációja nem fér össze a bankok nemzeti szintű felügyeletével és nem tudja garantálni európai szinten a pénzügyi stabilitást.
Az EKB-alelnök szerint a mindenki javát egyaránt szolgáló pénzügyi stabilitást csak közös erőfeszítéssel lehet megteremteni. Az erős eszközökkel rendelkező egységes felügyelet sokkal könnyebben tudta volna rendezni a helyzetet. Úgy vélte, bebizonyosodott az is, hogy a nemzeti szintre elaprózott „lengéscsillapítók” nem elegendők egy nagyobb pénzügyi-gazdasági krízis által kiváltott sokk elviseléséhez, ezért a feladatot európai szintre kell emelni. Kifejtette, az euróövezet létrehozása azzal a feltételezéssel élt, hogy a stabilizációs folyamatok nemzeti szinten zajlanak majd le, jórészt automatikusan, az integrációs folyamat előrehaladtával pedig egyre kisebb jelentősége lesz az országspecifikus sokkoknak.
Példátlan méretű utóhatás
A 2008-as pénzügyi válság utóhatása azonban példátlan méretet öltött és meghaladta az érintett országok válságtűrő képességét, az euróövezet pedig nem rendelkezett kész mechanizmussal sem az érintett országok megsegítéshez, sem pedig a fertőzés megállításához – mondta Vítor Constancio.
Bebizonyosodott az is, hogy a rendszer működéséhez sokkal mélyebb európai szintű gazdaságpolitikai integrációra van szükség annál, mint amit a krízis előtt az alapítók feltételeztek. A gyakorlatilag szinte kizárólag az államadósságra összpontosító közös pénzügyi felügyelet mellett az eredeti elképzelés szerint nem lett volna szükség a makrogazdasági, a munkaerő-piaci, áru- és pénzpiaci egyensúlytalanságok követésére, mivel azokat bizonyos átmeneti kilengések után a piaci erők maguk egyenlítették volna ki. Az akut problémákra kríziskezelő eszközök európai szintű alkalmazásával keresett megoldást az EU. Ilyen volt az átmeneti EFSF mentőalap, illetve annak utódja, a ESM állandó mentőalap.
Kétszintű válságkezelés
A rendszerszemléletű válságkezelés két szinten zajlott – mutatott rá Pekingben a China-Europe Economists Symposium rendezvényen tartott beszédében Vítor Constancio, az EKB portugál alelnöke. A tagállamok, elsősorban a válságban súlyosan érintett államok hatékony intézkedéseket hoztak pénzügyi és makrogazdasági egyensúlytalanságaik feloldására. Emellett jelentős előrelépés történt az euróövezeti egységes bankfelügyelet, az SSM (Single Supervisory Mechanism) egységes európai pénzügyi felügyeleti rendszer létrehozásában.
Vítor Constancio szerint az európai országok a válságkezelés során ékes bizonyítékát adták az euró sikerre vitele, egy erősebb gazdasági közösség létrehozása melletti mély politikai elkötelezettségüknek.
