Elmondása szerint csak maga a pénzügyi válság világított rá az európai pénzpiaci integráció árnyoldalára, a pénzügyi fertőzés veszélyére. Ebből tanulhattuk meg, hogy a túlzottan szoros pénzpiaci integráció a pénzügyi politika egyenlő mértékű integrációja nélkül instabil helyzetet teremt – tette hozzá. Bizonyságot nyert az is, hogy a pénzügyi rendszer európai szintű integrációja nem fér össze a bankok nemzeti szintű felügyeletével és nem tudja garantálni európai szinten a pénzügyi stabilitást.
Az EKB-alelnök szerint a mindenki javát egyaránt szolgáló pénzügyi stabilitást csak közös erőfeszítéssel lehet megteremteni. Az erős eszközökkel rendelkező egységes felügyelet sokkal könnyebben tudta volna rendezni a helyzetet. Úgy vélte, bebizonyosodott az is, hogy a nemzeti szintre elaprózott „lengéscsillapítók” nem elegendők egy nagyobb pénzügyi-gazdasági krízis által kiváltott sokk elviseléséhez, ezért a feladatot európai szintre kell emelni. Kifejtette, az euróövezet létrehozása azzal a feltételezéssel élt, hogy a stabilizációs folyamatok nemzeti szinten zajlanak majd le, jórészt automatikusan, az integrációs folyamat előrehaladtával pedig egyre kisebb jelentősége lesz az országspecifikus sokkoknak.
Példátlan méretű utóhatás
A 2008-as pénzügyi válság utóhatása azonban példátlan méretet öltött és meghaladta az érintett országok válságtűrő képességét, az euróövezet pedig nem rendelkezett kész mechanizmussal sem az érintett országok megsegítéshez, sem pedig a fertőzés megállításához – mondta Vítor Constancio.
Bebizonyosodott az is, hogy a rendszer működéséhez sokkal mélyebb európai szintű gazdaságpolitikai integrációra van szükség annál, mint amit a krízis előtt az alapítók feltételeztek. A gyakorlatilag szinte kizárólag az államadósságra összpontosító közös pénzügyi felügyelet mellett az eredeti elképzelés szerint nem lett volna szükség a makrogazdasági, a munkaerő-piaci, áru- és pénzpiaci egyensúlytalanságok követésére, mivel azokat bizonyos átmeneti kilengések után a piaci erők maguk egyenlítették volna ki. Az akut problémákra kríziskezelő eszközök európai szintű alkalmazásával keresett megoldást az EU. Ilyen volt az átmeneti EFSF mentőalap, illetve annak utódja, a ESM állandó mentőalap.
Kétszintű válságkezelés
