Páva Zsolt annak kapcsán nyilatkozott az MTI-nek, hogy a város pénteken szerződést kötött Bachar Najari svájci–magyar üzletemberrel a cég 74,5 százalékos tulajdonrészének átadásáról. A Magyarországon luxusórák kereskedelmével foglalkozó szír származású befektető a pakettért 180 millió forintot fizet Pécsnek, ezen felül félmilliárd forint tőkejuttatást nyújt a gyárnak.
A polgármester emlékeztetett arra, hogy a Zsolnay Vilmos keramikus által felvirágoztatott gyár a 19. század végétől a 20. század közepéig egyet jelentett a minőséggel és a luxussal, amit hazai és nemzetközi díjak, valamint a vásárlók is igazoltak. A második világháború utáni államosítással azonban ez a lendület megtört. „A családot elzavarták, a gyár pedig évtizedekig csak Pécsi Porcelángyár néven működhetett. A korábbi imázs, a minőséggel összefüggő arculat sokat devalválódott” – mondta.
Hozzátette: fontos változás volt, amikor a 2000-es évek közepén a város vált a cég új tulajdonosává, de egy ilyen gyár működtetése nem tipikusan önkormányzati munka, és Pécs nem is volt abban a helyzetben, hogy ezt igazán jól végezze.
Befektető bevonására több kísérlet is történt. Az első érdemi lépés a Jászai Gellért által létrehozott Manufaktúra-Befektető Kft. tulajdonszerzése volt 2010 nyarán. Az üzletember kiszállásával a társaságot a Közgép vette át, s bár a társaság teljesítette kötelezettségeit, várakozásai nem teljesültek, ezért visszaadta a kisebbségi részvénycsomagot és a menedzsmentjogokat is a városnak – utalt rá Páva Zsolt.
A politikus a Zsolnay gyár fontosságát a baranyai megyeszékhely életében szellemi és materiális okokkal egyaránt indokolta. „Zsolnay Vilmos olyan gyárat hozott létre, amelynek innovációja akár az épületkerámiák, akár a dísztárgyak területén rendkívül progresszív volt a maga korában. A manufaktúra sikerét a város is sikerként élte meg, és ma úgy érezzük, Pécs számára stratégiai kérdés, kötelesség, hogy e szellemiség mentén a gyártást is fenntartsuk, s megőrizzük az ott jelenleg dolgozó több mint 200 ember munkahelyét” – fogalmazott.