Az európai piacon a polgári célra használható – 900, 1800, 2600 megahertzes (Mhz) – és a digitális televíziózás miatt felszabaduló 800 Mhz-s rádiófrekvenciák értékesítésének több technikája is ismert, így a hazai hatóságnak van miből választania. A jelenlegi piaci szereplők számára nyilvánvalóan rossz, az állami árbevétel szempontjából azonban jó megoldás lehet, ha a közeljövőben, 2014-ben és 2016-ban lejáró frekvencialicencek – egyfajta bérleti jogosultságok – meghosszabbítása helyett a sávtartományokért is nyílt versenyt írna ki a szakhatóság. Ez azt jelentené hazánkban, hogy a Telekomnak, a Telenornak és a Vodafone-nak újból meg kellene küzdenie a piacon maradásért, illetve a meglévő pozíciók megtartásáért egymással és esetleg a piacon addig nem lévő szolgáltatóval. (Korábban, a mobilinternet előtti időkben ez a modell azért nem volt elterjedt, mert a hagyományos, GSM-alapú hangszolgáltatás teljes kiépülésével „beállt” a frekvenciapiac, így kézenfekvőbb volt egyszerűen szerződést hosszabbítani. 2009 óta azonban erre nem volt példa az unióban).
Ezt a modellt választotta például 2011-ben Görögország, tavaly pedig Svájc, Románia és Írország. A helyi hatóságok az új, 15 évre szóló licencek után rendre több száz millió eurós bevételre tettek szert, egyebek között a szolgáltatók száma és az értékesített sávtartományok függvényében. Szintén e sorba illik a holland példa, amely azonban nagyon ráerősített a hazánkban is célként deklarált piacbővítésre: itt a lejáró licenceket és némi új sávtartományt az inkumbensek számára kiírt, de nyílt versenyen értékesítették újra, miközben a tenderben külön frekvenciablokkot tartottak fent egy újabb, negyedik szolgáltatónak. Az eredmény magáért beszél: a holland állam 3,8 milliárd eurós díjbevételt ért el, és piacra lépett a Tele2.
