A tartós bérlet hiába viseli neve előtt a „tartós” jelzőt, valójában bérlet, csak éppenséggel a bérleti idő hosszabb a szokásosnál. Lényege a számviteli jellegében rejlik: a bérleti díj egészében költségnek számít. Lízing esetén ugyanakkor csak a lízingdíj kamatát és az amortizációt tudja elszámolni a lízingbe vevő. Ez a költség általában 5-10 százaléka a bérleti díjnak.
Az új Polgári törvénykönyv az olyan határozott ideig tartó bérletet is automatikusan pénzügyi lízingnek minősíti, amely megfelel bizonyos követelményeknek. Ezek a következők: a futamidő eléri vagy meghaladja a lízingtárgy hasznos élettartamát; a futamidő nem éri el a gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő a lízingelt eszköz szerződéskori piaci értékénél jelentősen alacsonyabb áron – maradványértéken – megszerzi vagy megszerezheti a tulajdonjogát; végül a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy piaci értékét.
