Márpedig ha így lesz, akkor ennek a 100 milliárdos bírságnak az áthárítása óriási károkat okozhat a magyar gazdaságnak. Ha ezt a 100 milliárd körüli tételt az útépítő cégeknek kell befizetnie, azzal veszélybe kerül ezeknek a vállalatoknak minden egyéb tevékenysége is.
Lázár János a Hír TV-nek azt állította, hogy a kormány nem tervezi különadó kivetését az útépítésre vagy a magas-építésre. „A kormányülésen akár most, akár a korábbi hónapokban, fel sem merült, hogy különadót vezessünk be a magyar építőiparra” – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszer.
„2007–2011 közötti útépítésekkel kapcsolatban az unió vizsgálatot indított Magyarországgal szemben, amelyben ötszázmilliárd forintos útépítéssel kapcsolatban fogalmaz meg kételyeket és aggályokat, ez a vita még nem került lezárásra, várhatóan jelentős bírsággal sújtják majd Magyarországot. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy ennek mi lesz a következménye az ötszázmilliárd forintos beruházási csomagban lévő cégre. A magyar kormánynak az a célja, hogy megvédje a magyar adófizetőket és a magyar cégeket, ezt a védelmet nem tervezzük kiterjeszteni a külföldi cégekre” – jelentette ki Lázár János.
Nincs szükség az útépítő cégeket sújtó különadóra, mivel az ágazatban esetlegesen szabálytalanul felhasznált uniós pénzeket más területen felhasználhatja az ország – erről a volt fejlesztési miniszter beszélt a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. Németh Lászlóné úgy érvelt, korábban a műszaki szakértők kiválasztását is kifogásolta Brüsszel, viszont az így visszatartott források sem vesztek el.
Az állítólagos adó összege a nettó árbevétel 15 százalékában van meghatározva, míg az építőipari vállalatok jellemzően nem tesznek szert ilyen nyereségre. Az esetleges különadó által érintett cégek jellemzően évi 70 és 150 milliárd forint közötti nettó árbevételt szoktak elérni, amelynek általában 70 százaléka származik közbeszerzésből.
A Strabag szóvivője korábban elmondta, hogy az útépítéseknél mintegy 3 százalékos profitot tudnak elérni; ebből kiindulva tehát ha egy átlagos, 100 milliárd forint árbevételű céget veszünk alapul, az 3 milliárd forint nyereséget tud elkönyvelni abban az évben; mivel azonban a nettó árbevételének 70 százaléka, azaz 70 milliárd forint ezen belül közbeszerzésből származik, ennek 15 százalékát, azaz 10,5 milliárd forintot egyből be kéne fizetnie különadóként – tehát nemcsak az összes hasznát, hanem azonfelül még 7 és fél milliárd forintot.
A dolgot tetézi, hogy a pályázatokon elnyert pénzeket, amelyekből a cégeknek ezt az adót be kéne fizetniük, sokszor még le sem tudták hívni a vállalatok; jókora részét csak évekkel később fogják megkapni. Magyarán nincsen meg az a pénz, amit a kormány be akar hajtani.
Az első dominó eldőlése után pedig következne a többi: egy ilyen, a vállalatok nyereségének többszörösét jelentő bírság vagy adó azonnali likviditási problémákat okozna az útépítő cégeknél, amelyek így nem tudnák kifizetni a dolgozókat és az alvállalkozókat, nem tudnának építőanyagot beszerezni, egyszóval a folyamatban lévő építkezéseket kénytelenek lennének leállítani.
És ami még ennél is nagyobb problémát jelent, hogy ezeknél a projekteknél a legkisebb csúszás vagy leállás azt eredményezheti, hogy kifutnak a 2015. december 31-i határidőből, akkor pedig az EU-s szabályok szerint az országnak a teljes beruházásra vonatkozó támogatást vissza kell fizetnie, aminek következtében pedig többtucatnyi infrastrukturális és környezetvédelmi beruházás állna le.
Ezek a folyó projektek körülbelül 1200 milliárd forintnyi beruházást érintenek, ebben az esetben pedig ezek minden költsége az állami költségvetést fogja terhelni.
Így lesz egy 100 milliárdos, az állam szempontjából megúszott bírságból 1200 milliárd forintos, a költségvetés számára kezelhetetlen hiány.
Arról nem is beszélve, hogy ha az évekig tartó huzavona során a leállított projektek miatt csődbe vagy csődközelbe jutott cégek ezalatt nem tudnak termelni, azzal nem csak az építőipari alvállalkozói rendszer mehet tönkre, veszélybe sodorva a szektorban dolgozó több mint 90 ezer ember munkahelyét, hanem komoly csapás érheti a magyar gazdaság bővülését is. Ugyanis hazánk 2014 első negyedéves 3,5 százalékos GDP-növekedéséből 0,5 százalékot tett ki az építőipar, ennek pedig legnagyobb részét nem a válság után lassan újraéledező ingatlanberuházások, hanem éppen az imént említett infrastrukturális beruházások adják.
Egy ilyen forgatókönyv esetén pedig – akár a költségvetésen ütött óriási lyuk, akár a GDP visszaesése miatt – könnyen 3 százalék fölé ugorhat a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány. Ez pedig maga után vonná a túlzottdeficit-eljárást – azaz visszakerülnénk arra a szégyenpadra, amelyről az Orbán-kormánynak sikerült kilenc év után tavaly felállnia és ami nem mellesleg az uniós források kifizetésének felfüggesztését is jelenthetné.
