Az Európai Unió 28 tagállamának átlagánál a nők szokásos heti munkaideje 0,2 órával hosszabb, a férfiaké pedig 1,4 órával rövidebb volt. Magyarország a férfiak rendszeres heti munkaidejét tekintve az uniós tagországok – legalacsonyabb érték jellemezte – alsó harmadába tartozott 2013-ban, a nők esetében nagyjából a tagországok rangsorának közepén helyezkedett el.
A részmunkaidő 2013-ban átlagosan 19 órát jelentett az unióban a férfiaknak, szemben a magyar 23,3 órával, amely a kategória egyik leghosszabb munkaideje volt. Ebben a foglalkoztatási formában a férfiaknál jóval nagyobb arányban érintett nők átlagosan heti 20,2 órát dolgoztak az unióban, Magyarországon pedig annyit, mint a férfiak, azaz heti 23,3 órát.
Ezektől az adatoktól némiképp eltér a teljes munkaidősként ténylegesen ledolgozott munkaidő, amely – túlóra, betegség, szabadság vagy egyéb távollét miatt – a rendszeres heti munkaidőnél több és kevesebb is lehet egy konkrét munkavállaló esetében. A KSH adatai szerint tavaly főmunkaidőben a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak, a magyar adat 40 óra volt. A magyar nők tényleges munkaideje alig maradt el a 38,9 órás uniós átlagtól: 38,6 óra volt.
A túlórákat tekintve a tagországi különbségek elég nagyok: míg például az Egyesült Királyságban a vizsgált évben a foglalkoztatottak 27 százaléka túlórázott – a nem uniós tag Svájcban a 39 százalékot is elérte a túlórázók aránya –, Bulgáriában viszont csak 2,6 százaléka. Magyarország a maga 5,4 százalékos arányával valahol az alsó harmadban helyezkedett el a tagországok rangsorában.
A túlórázók aránya Magyarországon az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent, 2013-ban a férfiaknak már csak 1,2, a nőknek 0,9 százaléka végzett ilyen formában pluszmunkát. Többségüknek ez heti 6-10 óra túlmunkát jelentett. Kissé meglepő adat, hogy a túlórák több mint egynegyedéért nem fizettek a munkáltatók – írja a KSH.
A KSH az egész hetes munkaidő-kiesést is megvizsgálta: az adatok szerint 2013-ban a csaknem 4 millió magyar foglalkoztatott közül átlagosan csaknem 130 ezren nyilatkoztak úgy, hogy az előző héten valamilyen okból nem dolgoztak. A foglalkoztatott nők 4,2, a férfiak 2,5 százaléka hiányzott egy átlagos megfigyelési héten.
A hiányzás miatt kieső munkanapok száma magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Az egész heti munkaidő-kiesés két legfőbb oka a szabadság, illetve a betegség: a kettő együtt a nőknél 84,8, a férfiaknál 82,7 százalékban magyarázta az egész heti távollétet.
2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nők 74,5 százaléka dolgozott normál, egy műszakos rendben, a többiek pedig különböző atipikus munkarend szerint. Az atipikus munkarend a nőknél főként – 14,3 százalékban – a két műszakos munkarendet jelentette. A férfiaknál a két műszakos munkarenddel nagyjából megegyező súlya volt a rendhagyó, illetve változó műszakrendnek. A három, illetve négy műszakos rendben az alkalmazásban állók 6 százaléka, mintegy 220 ezer ember dolgozott.
