Az egész euróövezet gyenge teljesítményének hátterében többrétű problémák állnak. Az orosz– ukrán konfliktusra válaszul adott szankciók és az orosz embargó viszonylag friss, ezért annak negatív hatásaival nem lehet a korábban is jellemző stagnálást indokolni. Ám a túl alacsony (0,4 százalékos) infláció és az Európai Központi Bank (EKB) várva várt élénkítőcsomagjának késlekedése sokkal többet nyom a latban. Az a tény, hogy a hat éve hullámvölgyekkel tarkított válságból a valutaövezetnek még mindig nem sikerült kikászálódnia, sokkal mélyebb okokra vezethető vissza. Elemzők szerint a 2009–2011-ben hozott intézkedések csak tűzoltásra voltak alkalmasak, a valutaunió szerkezeti és versenyképességi problémáit nem kezelték, és a tagállamok ennek isszák meg most a levét. A közös euróövezeti mentőakciók ugyanis főként a pénzügyi szolgáltatókat támogató alapok létrehozásában és a Nemzetközi Valutaalappal közösen folyósított uniós hitelekben merültek ki. Mindez azonban csak a bankokat húzta ki a pácból. A komoly bajba jutott államoknak – Görögország, Írország, Portugália – adott hitelekkel a gazdagabb tagállamok lényegében a saját bankjaiknak dobtak mentőövet, mert túl sok kockázatos kötvényt vásároltak az unió perifériáján elhelyezkedő államoktól.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
