Nem érte meglepetésként a Pénztárszövetséget a tervezett jogszabályváltozás, hiszen az önkéntes nyugdíjpénztárak döntő többsége eddig is kínálta a járadékfizetés lehetőségét – nyilatkozta lapunknak az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (a Stabilitás Pénztárszövetség utódszervezete) elnöke.
Kravalik Gábor kiemelte, a járadék fizetésének lehetősége az önkéntes nyugdíjpénztári tagok 99,5 százalékának eddig is rendelkezésére állt, de kevesen éltek vele. Kérdésünkre elmondta, a Pénztárszövetség üdvözölte a szabályozás változását, az ugyanis a már széleskörűen elterjedt gyakorlatot foglalta kötelező jogi formába. Szerinte újdonságnak legfeljebb az nevezhető, hogy a jövőben nem lehet visszavonni a járadékfizetés lehetőségét, amivel egyébként eddig sem éltek a szövetség tagszervezetei.
A január elsején életbelépő változtatások az elnök szerint erősítik a szektort, ezért attól sem tart, hogy a szabályozás a jövőben szigorodik, azaz megszűnne a felgyűlt tagi vagyon egyösszegű kivételének lehetősége. Sőt, olyan újdonságok is találhatók a törvénytervezetben, amelyek tovább szélesítik a pénztártagok lehetőségeit. Lehetővé teszi például, hogy a tag több portfólió között ossza meg a pénztárban gyűjtött vagyonát. Ez a napi gyakorlatban annyit jelent, hogy a pénztártag – ami eddig tilos volt – a számláján felhalmozódott összeg egy részét átlagos, másik részét pedig kockázatosabb befektetések között is megoszthatja. – Ez persze inkább elméleti lehetőség, mert az emberek jó része nem mer önállóan választani, inkább rábólint a pénztár által ajánlott portfólióra – tette hozzá Kravalik Gábor.
A téma azért került a figyelem középpontjába, mert az Országgyűlés hétfőn kezdte tárgyalni az önkéntes nyugdíjpénztárak szabályozásának módosításáról szóló törvényt. Sokan pedig attól tartottak, hogy a mostani szabályzóváltozás csak az első lépés, s hamarosan akár a megtakarítások egyösszegű kifizetésének megtiltására is sor kerülhet.
A parlament előtt fekvő törvénytervezetben egyébként a fentieken túl nincs sok újdonság. A jelenleg hatályban lévő szabályozás részletesen előírja, mikor és miként juthat hozzá pénzéhez az önkéntes nyugdíjpénztár tagja. E szerint a pénztártag legkorábban tíz év elteltével juthat pénzhez pénztári megtakarításából. Egy évtized után azonban kizárólag az összegyűjtött tőke hozamát veheti ki az ember adómentesen. Ha mégsem tudja ezt kivárni, akkor személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. Ezek együttes összege jelenleg 16, jövőre 15 + 27 százalék. Vagyis ebben az esetben a kivett összegnek még hatvan százalékát sem kapja kézhez a pénztártag. Annyi könnyítés azonban van, hogy a fizetendő adó és járulék alapjául szolgáló összeg a tizedik évet követően évente 10 százalékponttal csökken, azaz a huszadik évben már csak tízszázaléknyi tőke után kell megfizetni az adót és a járulékokat. Ha nem akar ekkora költséget vállalni az ember, akkor várnia kell a belépéstől számított 21. évig.
Ezek alól a szabályok alól azonban kivételt jelentenek a nyugdíjba vonulók. Számukra semmiféle fizetési kötelezettséget nem ír elő a törvény. Választhatnak, hogy egy összegben veszik-e fel az öszszegyűjtött összeget, vagy esetleg fix időre vagy fix összegre szóló járadékot kérnek. Az első esetben a tag meghatározott ideig kapja járadékát, a másikban pedig fix öszszeget kap a számlájára. De úgy is dönthet, hogy a tőkéje egy részét készpénzben fölveszi, a másik része után pedig járadékot igényel. Végül van egy olyan elméleti lehetőség – amelyet szinte senki nem választ –, hogy a pénzt a számláján hagyja, és semmiféle szolgáltatást nem igényel.
