Az ebből következő július–augusztusi olajárzuhanás a hordónkénti 65 dollárról 50 dollárra nyomta le a nyersanyag vételárát. A csökkenés egyértelműen betudható annak, hogy a piac számít az Iránból a közeljövőben érkező hatalmas mennyiségekre. Minden spekulációt háttérbe szorítva és kizárólag a tényekre hagyatkozva érdemes megvizsgálni, valójában milyen potenciállal bírhat az iráni olajipar, ha az exportpiacok ellátására kerül a sor.
Maréknyi, addig hagyományosan iráni olajvásárlónak mondható piaci szereplő csökkentette vagy függesztette fel 2011-ben a perzsa országgal folytatott ügyleteit. Az év végén az Egyesült Államok megakadályozta, hogy az iráni olaj importőrei lebonyolítsák kifizetéseiket Irán központi bankján keresztül, ami további együttműködő országok bizalomvesztéséhez járult hozzá. Emellett egyéb eszközökkel is korlátozták Iránt, hogy hozzáférjen a külföldi tőkepiacokhoz, így az olajügyletekből származó bevételeket csak kétoldalú megállapodásoknál vagy humanitárius csomagokhoz való hozzáférésre tudták használni.
Az Egyesült Államok szankciói pedig azokat a cégeket tűzték a céltáblára, melyek az energiaszektorhoz köthető szolgáltatásokat vagy forrásokat, olaj- és gázfeltárásokat, az olajfinomításhoz szükséges eszközöket biztosítottak volna Iránnak, vagy részt vettek volna az olajexporthoz, hajóépítéshez, kikötői munkákhoz vagy szállításhoz kapcsolódó tevékenységekben.
Az iráni olajra vonatkozó szankciók bevezetése után a szénhidrogének exportja jelentette az ország költségvetési bevételeinek felét, a teljes GDP ötödét. Az olajexport ebben az időszakban kevesebb mint felére esett, 2014-re már csak 52 millió tonnára rúgott. Ezzel párhuzamosan a belső használat 4 millió tonnával nőtt. A termelés visszaesését egyértelműen az exportigény csökkenése eredményezte. Kérdés, hogy a szankciók feloldása után milyen gyorsan lesz képes Irán növelni a kitermelés ütemét.
A szankciók nemcsak Irán, de az egész iparág működését érintették. Bizonyos mértékű termelésnövekedés lehetséges a már működő kutak segítségével, de a 2011-es szint eléréséhez elengedhetetlenek a nemzetközi vállalatok és befektetők közreműködésének köszönhető új technológiák és beruházások. Az IHS Energia véleménye szerint az Iránnal kötött sikeres egyezségnek köszönhetően 100-200 ezer hordóval több olaj áraszthatja el a világpiacot az együttműködés kezdetét követő 2-3 hónapon belül, 600 ezerrel több a közös munka első évének lezárása után. Amennyiben 2015 végére sikerül az összes addigi szankció kivezetése, Irán 2016-ra képessé válik arra, hogy mindent egybevetve 15 millió tonna olajjal lássa el a nemzetközi piacokat.
