Felidézik, hogy az elmúlt évek során az Európai Unió számos munkajogi vonatkozású döntést, kezdeményezést és irányelvet fogalmazott meg, egyebek mellett az utazási idő munkaidőbe való beépítéséről, a nők pozitív diszkriminációjáról és a fiatalok külföldi gyakorlathoz való hozzájuttatásáról. Ezek lehetséges fogadtatásáról készített kutatást a Profession.hu több mint 6000 magyar válaszadó bevonásával.
A válaszadók 39 százaléka elsősorban órabérként való kifizetésként látna szívesen egy plusz összeget, míg 22 százalék szerint a munkahelyen töltött időből kellene levonni az utazási időt. A megkérdezettek 29 százaléka ellenezne egy ilyen gyakorlatot, az ellenőrizhetőség nehézsége miatt. A felsővezetők több mint fele (57 százaléka) nem ért egyet azzal, hogy az irányelv a fix munkavégzési hellyel rendelkezőkre is vonatkozzon.
Sámson Dorottya, a Profession.hu álláspiaci szakértője a közleményben arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valóban a munkaidő része lenne a munkába járás, akkor a munkáltatók idővel előnyben részesítenék a munkavégzés helyéhez közelebb élő pályázókat.
Hozzátette: ha a munkába járás időtartama a napi kötelező 8 óra részét képezné, ebből a munkavállalók akár napi 2 órát is utazással töltenének, ami alatt nem történne munkavégzés. A munkáltatóknak emiatt több munkavállalót kellene foglalkoztatniuk, így megnőnének a bérköltségek.
A válaszadók fordított esetben nem fizetnének szívesen plusz összeget: 60 százalékuk nemet mondana arra a lehetőségre, hogy a szolgáltatók a munkába járáshoz kapcsolódó költségeket az áraikban is érvényesítsék. Úgy gondolják, hogy a munkáltatónak ezt más módon kell kigazdálkodnia – derült ki a felmérésből.
Azt is feltérképezték, hogy a válaszadók támogatják-e az Európai Bizottság „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezését, amely a fiatalok külföldi gyakorlatszerzését segíti. A kezdeményezést 78 százalék jó gondolatnak tartja. Az átlagnál jóval magasabb mértékben támogatják az EU kezdeményezést a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, míg a falvakban élők körében a legkevésbé szimpatikus ez a lehetőség.
Egy 2012-es, a nagyobb tőzsdei vállalatok felügyelőbizottságában legalább 40 százalékos női munkavállaló arányt előíró irányelvvel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: a válaszadók közel fele ugyan támogatná, hogy kötelező női kvóta legyen a munkahelyeken, de hasonló arányban vannak azok is, akik nem.
Az ellenzők szerint a nőknek is saját erejükből kell előrejutniuk: ezzel a férfiak értenek leginkább egyet (56 százalék), és a női megkérdezettek sokkal kisebb mértékben osztoznak ezen a véleményen (42 százalék). Minden huszadik megkérdezett olyan családmodellben hisz, amelyben a nők a gyerekek nevelésével és a háztartással foglalkoznak – olvasható a közleményben.
