Ha hírzárlatot rendeltek volna el, akkor sem lehetett volna jobban elrettenteni a sajtót a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) mai küldöttgyűléséről. Az esemény helyszíne a Szent István Egyetem Gödöllőn található Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeuma volt, ahol a kiállított traktormatuzsálemeknek hála már a magának a küldöttgyűlésnek helyet adó terem felé tartva gyors képet kaphatott az egyszeri halandó arról, miféle fejlődésen is mentek át a föld megművelésének gépei. Az említett teremben azonban kicsiny területet kerítettek le a sajtónak, nem tudni miért, talán, hogy a felszólalókat ne lehessen közelről fényképezni. Láttunk már ilyen lekerítést, például a parlamentben, amikor az első Agrár Széchenyi Kártyát átadták, vagy olyan helyszíneken, ahol a kormányfő teszi tiszteletét.
Elkélt persze az óvatosság, hiszen a küldöttgyűlés előtt „a szocik betámadták” a Magoszt. Gőgös Zoltán szocialista elnökhelyettes azt mondta: nem marad fórumuk a gazdáknak, ha a Magosz megszünteti a választmányát, amely gyakrabban ülésezik, mint a küldöttgyűlés, s amelyen a gazdák előállhattak ügyes-bajos dolgaikkal. Ezért fordulnak a gazdák gondjaikkal az ellenzékhez, például hozzájuk – vetette fel Gőgös. Ehhez képest a Magosz mai küldöttgyűlésén kiderült a gazdák legnagyobb gondja. Lehetne szaporítani a szót, a lényeg, hogy újfent kiderült: a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (vagyis a NAK, meg persze a kormány is) kiáll az uniós agrártámogatások mellett. Azok nélkül ugyanis a magyar mezőgazdaság körülbelül 300 milliárd forintos veszteséggel termelne.
Na de hova tették az uniós agrártámogatásokat, ha csak ezt sikerült elérni itt?
A küldöttgyűlésről kiszállingózó emberek fejüket lehajtva, búsan nézelődnek és maguk elé motyogják: a szerbiai magyar gazda bezzeg még támogatás nélkül is jobban jár, de még a romániai magyarnak is több marad majd, mint neki maradna itt az uniós pénz nélkül. A magyar gazdának nem is kéne az EU, a pénze viszont igen – fogalmazta meg valahogy többük véleményét is egyikük.
A Magosz pedig ma mégis megtette, amitől az MSZP óva intette. A Ptk. és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, más egyesületekhez és szövetségekhez hasonlóan a Magosz is átalakította alapszabályát. Így a törvényi feltételeknek megfelelve a korábbi választmány funkcióját az évente tartandó közgyűlés veszi át. Így az Országos Választmány funkciója kiüresedett, a testület feleslegessé vált, így azt a Magosz megszüntette.
A választmány korábbi elnökét, Kispál Ferencet a Magosz Országos Elnökségében alelnökké választotta a küldöttgyűlés. (Csak a pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy Kispál Ferenc a NAK Csongrád megyei elnöke is.)
Rend van tehát a Magoszban, ahogy mindig is az volt, amióta Jakab István az elnöke. De nehogy valaki azt gondolja, hogy a karikacsapás-szerűen végződő döntések egyértelműek voltak, hogy nem érződött a szocialisták által keltett bizonytalanság a Magosz küldöttgyűlésén. A magabiztos, felszabadultan nevetgélő és irányvonalakat szabó vezetőket alvó vagy éppen elvetemülten magukba zárkózott küldöttek hallgatták. És már a szavazás sem volt a régi, amikor a szavazólapokkal a kezek a magasba lendültek. Mert nem is mindegyik lendült, úgy ránézésre a harmaduk mozdulatlan maradt. Valamiféle tavaszi fáradtság érződött a teremben, ahol a Magosz, a NAK és a kormány prominensei is felszólaltak. Elnökök, államtitkárok is. Az egyszeri magoszos küldött meg csak kapkodhatta a fejét.
