Ha hírzárlatot rendeltek volna el, akkor sem lehetett volna jobban elrettenteni a sajtót a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) mai küldöttgyűléséről. Az esemény helyszíne a Szent István Egyetem Gödöllőn található Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeuma volt, ahol a kiállított traktormatuzsálemeknek hála már a magának a küldöttgyűlésnek helyet adó terem felé tartva gyors képet kaphatott az egyszeri halandó arról, miféle fejlődésen is mentek át a föld megművelésének gépei. Az említett teremben azonban kicsiny területet kerítettek le a sajtónak, nem tudni miért, talán, hogy a felszólalókat ne lehessen közelről fényképezni. Láttunk már ilyen lekerítést, például a parlamentben, amikor az első Agrár Széchenyi Kártyát átadták, vagy olyan helyszíneken, ahol a kormányfő teszi tiszteletét.
Elkélt persze az óvatosság, hiszen a küldöttgyűlés előtt „a szocik betámadták” a Magoszt. Gőgös Zoltán szocialista elnökhelyettes azt mondta: nem marad fórumuk a gazdáknak, ha a Magosz megszünteti a választmányát, amely gyakrabban ülésezik, mint a küldöttgyűlés, s amelyen a gazdák előállhattak ügyes-bajos dolgaikkal. Ezért fordulnak a gazdák gondjaikkal az ellenzékhez, például hozzájuk – vetette fel Gőgös. Ehhez képest a Magosz mai küldöttgyűlésén kiderült a gazdák legnagyobb gondja. Lehetne szaporítani a szót, a lényeg, hogy újfent kiderült: a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (vagyis a NAK, meg persze a kormány is) kiáll az uniós agrártámogatások mellett. Azok nélkül ugyanis a magyar mezőgazdaság körülbelül 300 milliárd forintos veszteséggel termelne.
Na de hova tették az uniós agrártámogatásokat, ha csak ezt sikerült elérni itt?
A küldöttgyűlésről kiszállingózó emberek fejüket lehajtva, búsan nézelődnek és maguk elé motyogják: a szerbiai magyar gazda bezzeg még támogatás nélkül is jobban jár, de még a romániai magyarnak is több marad majd, mint neki maradna itt az uniós pénz nélkül. A magyar gazdának nem is kéne az EU, a pénze viszont igen – fogalmazta meg valahogy többük véleményét is egyikük.