„Még mindig nem tudjuk pontosan, mikor jutunk haza. Annyit mondtak a konzulátuson, hogy szerdán hazavisznek, de hogy hány órakor, milyen géppel, milyen körülmények között, arról semmilyen információnk nincs” – mondta lapunknak az Antalyában rekedt utas, Illyés József.
A férfi családjával vasárnap délután érkezett Törökországba, ahol három órán keresztül a reptéren várakoztak a Green Holidays munkatársára. Érkezett is egy férfi, aki azt mondta, a reptér előtt buszok állnak, és elszállítják a 200 magyar turistát. Ez sem volt igaz, két és fél órát a tűző napon várakoztak a járművekre, legalább egy tucat egész pici gyermekkel, csecsemőkkel együtt.
Illyés József elmondta, estére egy másik hotelbe kerültek, mint amire eredetileg befizettek, négyüknek 1,4 millió forintot. A szálloda halljában aztán a teljes tanácstalanság uralkodott el mindenkin. Továbbra is bíztak abban, hogy a Green Holidaystől segít valaki, de csak félinformációk jöttek egy idegenvezetőtől, aki állítólag a cégnek dolgozott. Ő hamarosan eltűnt, a magyar konzulátustól érkezett egy nő, aki szintén nem tudta kezelni a helyzetet.
„A szállodától egy pohár vizet sem kaptunk, a gyerekek éhesek voltak, sírtak. A portán azt mondták, sajtos szendvicset tudnak nekik adni, ami tíz euróba kerül. Cukorbetegként egy szelet kenyeret kértem volna, de nem kaptam. A három kilométerre lévő bazárba sétáltunk el, hogy némi élelemhez jussunk. Végül a hotelban azt mondták, előre ki kell fizetnünk három éjszakát ahhoz, hogy maradhassunk. Csak készpénzt fogadtak el, kártyát nem. Szerencsére mindenkinél volt annyi, hogy ne kerüljön az utcára” – mondta az elkeseredett utas, aki beszélgetésünkkor annyira elcsigázott volt, hogy arra sem emlékezett pontosan, mennyit kellett fizetniük a három napért. Arra azonban igen, hogy a konzulátus munkatársa azt kérte mindenkitől, hogy legyen náluk a telefonjuk, mert mindenkit értesítenek a hazajutás módjáról.
„Rákérdeztem, mi történik akkor, ha nem tudjuk felvenni, nincs nálunk a készülék. Erre azt mondta nevetve, hogy akkor itt ragadunk. Valamiért nem volt kedvem nevetni, de lehet, hogy én nem értem a viccet” – emelte fel a hangját az utas.