A filozófiától a népbetegségig
Az alvás misztikuma mindig foglalkoztatta az emberiséget. Arisztotelész példádul konzerváló, megőrző folyamatnak gondolta az alvást, amelynek során az érzékelés felfüggesztődik. Úgy vélte, ilyenkor a lélek visszavonul a maga szobájába. A valódi alváskutatások az 1800-as években kezdődtek el, ám az első sikert az 1900-as években két francia kutatónak sikerült elérnie, akik egy alvásban megakadályozott kutya „hypnotoxinjait” egy másik kutyába juttatták a vér útján, aki ettől mély álomba merült. Az alvás és az életminőség összefüggésének kutatása az elmúlt évtizedekben került igazán fókuszba. Az ezzel kapcsolatos – negatív – eredmények pedig felgyorsították az eseményeket. Kiderült, hogy a népbetegségek – mint a diabétesz, a depresszió, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint egyes ráktípusok – jelentős részéért az életmódunk, és ezzel együtt a helytelen alváskultúránk tehető felelőssé. Ma már tudjuk, hogy a cirkadián ritmus az egyik legfontosabb életfunkciónk, amelynek kutatásáért három tudós 2017-ben orvosi Nobel-díjat kapott.