Azt mondták, hogy ha Marokkóban járok, mindenképp vigyek haza egy tazsint, az ország hagyományos és jelképes agyagedényét. – Jaj, ne haragudj, véletlenül a rosszabbikat adtam, de hát a barátom vagy – ez a beszélgetés hangzott el az egyik piacon, ami sok mindent elmond az országról, de vitathatatlanul meg kell magyarázni azt is, hogy miről beszélek. Történetesen nemrég eljutottam Marokkóba, ahova épp a fenti alapvetés miatt egyetlen meggyőződéses küldetésem volt, mégpedig az, hogy tazsin, a kerekített piramis formájú agyagedény nélkül nem jöhetek vissza Budapestre. Más képem és mélyebb tapasztalatom nem volt az országról.
Újonnan szerzett árus barátom a piacon arra utalt, hogy a tazsint lehet kapni egy vasalt, megerősített gyűrűvel ellátott alsó résszel. Elsőre beértem volna a mezei fajtával is, és még csak nem is alkudoztam, de erre még visszatérek. A tazsin nem véletlenül Marokkó egyik szimbóluma. Ez adja az ízt, amit a különböző tarka fogásokban lehet tapasztalni, melyeket a szintén rájuk jellemző kellő ráérősséggel készítenek el. A tazsint, csakúgy, mint más agyagból készült alkalmasságokat – ezeknek egyébként Marokkóban nagy keletje van – helyi agyagból formázzák ügyes kezű emberek, akik ezeket utána kiégetik, kiszárítják, majd eladják. A tazsin valójában fogyóeszköz: az egyik étteremben egy repedt tazsint felszolgáló pincérnek szólunk, hogy folyik az edény, amire ő csak annyit mond: forró volt a láng, elrepedt, van ilyen.
Azért merengek ennyit a formájában érdekes, de amúgy a hagyományai miatt fontos edényen, mert sok mindent leképez abból, amit látogatóként az ember megérthet Marokkóról. A tazsinban való főzés lassú, elmélyülést igénylő és meglehetősen összetett művelet. Könnyű megszeretni, de az se elképzelhetetlen, hogy menekülőre fogná az ember – csakúgy, mint az ország egészével kapcsolatban. Egy hét leforgása alatt lehetőségünk volt Marrákestől délnyugatra haladva mindezt első kézből megtapasztalni. Ezt bárki különösebb nehézség nélkül megteheti, hiszen megfizethető áron közvetlen járatok vannak Budapestről, amikkel néhány óra leforgása alatt el lehet jutni Marrákesbe és az óceán partján fekvő Agadirba.