Mi jöhet a dízelkorszak után?

Ismét növekedésbe váltott a dízelautók vásárlása a legfontosabb európai piacon, Németországban. Ez arra utal, hogy a bűnösnek kikiáltott technológia helyettesítése rövid távon nem könnyű feladat.

A Toyota még Le Mans-ban is hibridautót indított. Szerintük versenyképes a technológia Fotó: MTI/EPA

Hosszabb és kanyargósabb lehet a személyautók kibocsátásmentességéhez vezető út, mint a közvélemény várná. Pedig a dízelautók visszaszorulása mindent elsöprő folyamatnak ígérkezett: a 2015-ben kirobbant botrány óta a benzines autók aránya jelentősen megnőtt, és a dízel részaránya a személygépkocsi-eladásokban ma a fele annak, amit az évtized első felében tapasztalhattunk.

A sokk után azonban mintha éledezne az európai új autók forgalmazása. Németországban, a legnagyobb európai piacon nőtt a forgalomba helyezett új autók száma júliusban, és az első héthavi adat is meghaladja a tavalyit. Hét hónap alatt 2,182 millió személygépkocsit helyeztek forgalomba Németországban, 1,2 százalékkal többet, mint 2018 hasonló időszakában.

A forgalomba helyezett autók 58,2 százaléka volt benzines meghajtású, 33 százaléka pedig dízel. A benzines autók száma 1,8 százalékkal csökkent, a dízeleké 7 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A dízelautók értékesítése tavaly december óta növekszik Németországban. Hibrid hajtással 21 ezer autót helyeztek forgalomba júliusban, 59 százalékkal többet, mint tavaly, továbbá 5963 elektromos autót, ami 136,1 százalékos éves növekedés, ugyanakkor a mértékek még mindig jelentéktelennek mondhatók.

Lassabb lesz tehát a dízeltechnológia eltűnése az európai utakról, mint ahogy a „dízelpara” idején gondoltuk? A helyzet úgy áll, hogy a dízelmotoros autók sok szempontból hiányoznak a piacon, és amíg nem tudunk helyettük mást, jobbat ajánlani, maradni is fognak. Kezdjük azzal, hogy a dízeltechnológia éppen azért került a mérnökök figyelmének a középpontjába a múlt század hetvenes éveiben, mert a benzines autók sokat fogyasztottak, és a világ olajkészletei végesek – erre a korabeli olajkrízisek hívták fel a figyelmet.

A dízelmotorok 10-20 százalékkal kevesebb üzemanyaggal beérik, ráadásul nem érzékenyek a külső körülményekre: hőmérséklet, dugóban araszolás stb. Ugyanakkor voltak rossz tulajdonságaik is, zajosak, lusták, kulturálatlan járásúak voltak. Tíz év se kellett, és a korszerű dízelek már sportos menettulajdonságokat kínáltak, kevesebb üzemanyagért cserébe. Igaz, hogy ezek a motorok bonyolultak és drágák lettek. A döntéshozók ugyanakkor örültek a dízelmotorok elterjedésének, mert a kisebb üzemanyag-fogyasztás kevesebb kibocsátással, főként szén-dioxid kibocsátásával jár. Az ezredforduló óta pedig a kormányok szeme előtt a karbonsemlegesség ideája lebeg.

Az európai autógyártók, amelyek jelentős fejlesztési forrásokat tettek a dízeltechnológiába, úgy tűnt, lépéselőnybe kerülnek más kontinenseken is, ahol újabban ugyancsak figyelembe vették a szén-dioxid-kibocsátás kérdését. Csakhogy történt egy hiba, a dízelek kipufogógázaiban jelen lévő egyéb, egészségre igencsak veszélyes összetevők – koromszemcsék, nitrogén-oxidok – kiszűrésére kevesebb figyelem jutott, és amikor ezzel más kontinensen a helyi hatóságok vizsgálatai során szembesültek, a visszavonulás helyett az adatok manipulálását választották.

A Toyota még Le Mans-ban is hibridautót indított. Szerintük versenyképes a technológia
Fotó: MTI/EPA

Az eredmény közismert, a dízelbotrány még ma is szedi áldozatait a nagy német gyártók vezető munkatársai között, a gázolajos technológia pedig fokozatosan visszaszorul a személygépkocsik területén. Városi kisautót már nem kínálnak dízellel, igazi terepük a közép- és nagykategóriás utazóautók, valamint a közepes és nagy SUV-k.

Igen ám, de azzal, hogy nemet mondunk a dízelekre, nincs megoldva a feladvány. Mire mondunk igent? A benzinmotorokat a csökkenő szén-dioxid-kvóták miatt egyre kisebb, gyakran háromhengeres, turbós erőforrásra cserélik, amelyektől némileg idegenkednek a fenntartók és az autóvezetők is.

Léteznek kivételek, éppen a hazai Suzuki az, amelyik tízéves garanciát mer adni a kis benzines turbómotorjára, a Mazda pedig a hagyományos négyhengeres benzinest fejleszti olyan irányban, hogy kevés üzemanyaggal is beérje. Ezek azonban kis gyártók, a nagyok olyan technológiát kínálnak, amelynek a hosszú távú használatáról még nincsenek tapasztalatok.

Az elektromos autózás eljövetele még mindig erősen a jövő zenéje. Idő kell az iparnak, hogy kidolgozza a gyártás és a mindennapi használat szempontjából is optimális technológiát. És az energiaellátás infrastrukturális fejlesztéséről, annak költségeiről akkor még nem is beszéltünk. Jelen állapotukban az elektromos autók leginkább rövid távú, értelemszerűen nagyvárosi használatra alkalmasak, és az előny, amit a kibocsátásmentes működés jelent, ott érvényesül elsősorban.

Maguk a járművek pedig támogatással is olyan drágák, hogy átlagos jövedelmű családok számára elérhetetlenek.

A mindennapi használatban leginkább a hibridek jöhetnek számításba, azonban ezen a területen is igaz az, hogy még sok idő kell a gyártóknak, amíg nemcsak kis kibocsátású, de használatban is praktikus járműveket kínálnak, méghozzá versenyképes áron. A hibridek széles skálája fellelhető a piacon, a kicsit erősebb indítómotorral szerelt hagyományos modelltől a teljes értékű, tölthető villanyautóig, ami még tartalmaz egy belső égésű motort is, vészhelyzet esetére.

Legrégebb óta a Toyota fejleszt és gyárt hibrid rendszereket, amelyeknek a lényege, hogy a takarékos belső égésű motor teljesítményét elektromos hajtással segítik ki. Erre olyankor van szükség, ha gyorsít, akár álló helyzetből, akár autópálya-tempó mellett. A jó hibrid egyesíti a kétféle hajtás előnyeit: városban, dugóban főleg villannyal megy, városok között főleg benzinnel.

A Corolla, vagyis a Toyota Golf-kategóriás hibrid változata olyan keveset fogyaszt, mint egy jó dízel, nem szennyezi a belvárosok levegőjét, és nem is kerül olyan sokba, mint egy villanyautó – de azért nem lesz a magyar családok kedvence. Főként azért, mert a Toyota automata váltója, amely ezeknek a hibrideknek a kötelező kelléke, megszokást igénylő szerkezet.

A helyzet tehát az, hogy a dízelmotorokra hosszabb-rövidebb ideig még szükségük lesz az autóhasználóknak.