Sodrásban

Mert jött az a lány, igen, kár tagadni, a nagy Ő és az első csók, majd jött ez a bizonyos csok is.

Amikor belevágtak, tán bele sem gondoltak igazán, mi vár rájuk, mivel jár ez az egész, de olyan kecsegtetőnek tűnt a lehetőség, főleg akkor, mikor más barátaik is azzal álltak elő, hogy hát hülyéskedtek, tízmillió forintot ad az állam építkezésre és még ugyanennyit olcsó hitelként, érted? tízmilliót!, hát nem normális, aki nem él ezzel, szóval úgy érezték, most vagy soha, mert persze régóta tervezgették, annak idején még egyedül, álmodozva, hogy majd jön egy olyan lány, akivel, valamikor, majd, ha úgy hozza az élet, és az élet, a Gondviselés úgy hozta, mert jött az a lány, igen, kár tagadni, a nagy Ő és az első csók, majd jött ez a bizonyos csok is, és tényleg úgy érezték, ez nekik szól, ez róluk szól, ezt meg kell lépniük, és eladták az örökölt lakást, odaköltöztek anyósékhoz, igaz, hogy külön házrészbe, de mégis oda, hozzájuk, és belevágtak, de aztán majdnem zsákutcába jutottak már a tervezéssel (hol volt akkor még a megvalósítás!), mert a tervezés is legalább ugyanolyan fontos része az egésznek, mint a kivitelezés (ha nem fontosabb!), és ezt éppen a napokban beszélték ki, hogy milyen családi tragédiák okozója lehet egy rossz tervező, aki olyat rajzol, amit nincs pénzük megépíteni, ami teljesen idegen tőlük, és miután éjszakákon át maguk rajzolgatták, tervezgették, hogy mégis mekkora legyen az ablak a konyhában és hogyan alakítsák a szobakapcsolatokat, és kezdett egyre kilátástalanabb lenni az egész, akkor aztán asztalt borítottak és elköszöntek, és nem érdekelte őket a több százezres veszteség, és be is bizonyosodott, hogy jól tették, amit tettek, mert aztán a sors eléjük sodorta azokat, akikkel egy nyelvet beszéltek, és akik mesterük nyomán nem félnek hagyományos, jól bevált módszerekhez és építőanyagokhoz nyúlni a ma oly divatos kísérletezgetés és múló divatok helyett, szóval ott álltak hirtelen, hogy kellene egy kivitelező, és mivel nem ismertek senkit, körbekérdeztek és árajánlatokat kértek, de alig válaszolt valaki, és hát aki válaszolt, abban sem volt sok köszönet, mert olyan árral állt elő, de végül sikerült találni valakit, és sikerült a sok rossz érzést és hallomást is félretenniük, mert közben mindenünnen azt hallották, hogy milyen nehéz, milyen gondok, átverések és csalások vannak, de mire mindezeket túlgondolták volna, ott találták magukat egy építkezés kellős közepén, egy sodró árban, és nem arról volt szó, hogy valamit itt vagy ott kapnak-e meg pár ezerrel olcsóbban, hanem szó szerint milliókkal dobálóztak, mesteremberekkel, „mesterekkel” és olyanokkal kellett megtalálniuk a közös hangot, akikkel amúgy soha nem találkoztak volna, mert teljesen más világból jöttek, és ehhez egyszerre kellett pedagógusnak, pszichológusnak és üzletembernek lenniük, és főleg utóbbi nagyon távol állt tőlük, mégis bele kellett szokniuk, mert másként nem megy, és bele is szoktak volna, de aztán jöttek a komolyabb viták, amelyekben súlyos döntés elé kerültek, hogy beleálljanak-e vagy elengedjék, igen, ilyeneket kellett mérlegelniük, miközben félkészen állt a ház, és vártak a banki kiutalásra, ami sokszor csúszott, ami érthető, hiszen a bankos kisasszony is ember, sok dolga van, elfoglalt szegény, főleg a nyári szabadságok idején még több ügyet tolnak az asztalára, és hát az, hogy a csok és a hitel újabb több milliós részletéből fizetnék a vállalkozót, az nyilván nem olyan fontos szempont, hogy időben megtegye, amit ehhez meg kellene tennie, még ha emiatt a vállalkozó elviszi hetekre az embereit máshová dolgozni, és akkor a talán legnehezebbről még nem is szóltunk, arról, hogy egyszerre huszonnyolc ügyet kellett észben tartaniuk és intézniük folyamatosan és szinte kikapcsolódás nélkül, és bár egy házépítés soha nem ér véget, a lényeg mégis az, hogy elkészült a házuk, és a fedett teraszról a furcsa júniusi esőt nézve nem is tűnik már olyan borzalmasnak mindaz, amit majd három év alatt átéltek.