Mint tornádó söpör végig a világ és benne a vén Európa autóiparán a technológiai váltás kényszere, amely többek közt korábban elképzelhetetlen házasságokat eredményez a gyártó cégek között. A legújabb hír, hogy a Fiat megállapodott a PSA-csoporttal, vagyis a francia Peugeot, Citroën és DS, valamint a német Opel márkát birtokló birodalommal, hogy a jövőben a Fiat modelljeit a franciák műszaki alapjaira építik. Az Automotive News híre szerint már kiadták az utasítást a Fiatnál, hogy
minden, a jelenlegi kisautókhoz kötődő fejlesztési és szerszámtervezési tevékenységet azonnal állítsanak le,
a lengyelországi gyárban pedig bevezetik a Peugeot CMP padlólemezét.
A márkák házasságaihoz már hozzászokhattak az európai autósok, azonban az korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy német és egy francia márka bútorozzon össze. És még hogy! George Bernard Shaw brit író és epés epigrammák alkotója az anekdota szerint alaposan lehűtötte egy gyönyörű nő lelkesedését, aki ajánlatot tett neki közös gyermek létrehozására. A hölgy azt mondta, a gyermek olyan okos lenne, mint az apja, és olyan szép, mint az anyja. Shaw azonban tamáskodott, mert mi lesz akkor, ha a gyerek az apja szépségét és az anyja eszét örökli? Sokan hasonlóan szkeptikusok voltak a PSA és az Opel házasságát illetően, mert ahelyett, hogy a szolid német technikát ötvöznék a francia extravaganciával, éppen fordítva történt:
Peugeot-alapokra építenek németes külsejű gépkocsikat.
A Fiat és a PSA esetében nincsen ilyen tűz és víz ellentét, mindkét gyártó a latinos autóépítési divatot képviseli. Az 1960-as, 70-es évek olasz és francia kisautói iskolát teremtettek, viszonylag olcsón adtak egyszerű és tartós, ugyanakkor élhető, élvezhető, stílusos járműveket. Ismerve az olasz történelmi belvárosok sajátosságait, nem is lehet nagy testű autókkal boldogulni ott. A technológiai változások azonban átalakították ezeket a kisautókat: a kibocsátási korlátozások miatt megjelent az elektronika, az ütközési biztonság érdekében nagyobb, nehezebb, merevebb karosszériákat kellett építeni. Ennek
a folyamatnak a vége a hibridek és e-autók építése, és mindkettő lehetetlenné teszi, hogy a gyártók olcsó, kicsi, könnyű, egyszerű járműveket áruljanak,
és még haszon is legyen rajtuk. A Fiat, amely az olasz piacon nem tudott boldogulni, előbb az amerikai Chryslert vásárolta meg, majd tárgyalásokat folytatott a Renault–Nissan csoporttal. Végül a korszak talán legügyesebb autóipari csúcsmenedzsere, a portugál Carlos Tavares által felépített PSA-csoporttal állapodtak meg.
