Mindegyik iparág, amelyik a termelésének több mint egy százalékát költi csipekre, érintett a válságban a Goldman Sachs megállapítása szerint, amely összesen 169 érintett iparágat számolt össze. Olyan átokként ül a piacokon a globális csiphiány, mint a járvány. Ugyan a két jelenség összeköthető, valójában a félvezetők hiánya már négy évvel ezelőtt is jelen volt, a pandémia csak súlyosbította a helyzetet. Az ok akkoriban az volt, hogy az informatikai és a távközlési piac rohamos növekedését nem tudták követni a beszállítók. Közben az 5G-s mobilkommunikációt is egyre több ipari szereplő kezdte el hasznosítani, a technológia kitört a távközlési vállalatok kísérletezési köréből, ráadásul a magánszektorban is egyre több kütyüre merült fel igény.
Olaj a tűzre újra és újra
Mivel időközben a csipek alapanyagai, a félvezetők is drágultak, ennek a hiánnyal együttes hatása komoly áremelkedéseket okozott, a helyzetet pedig súlyosbította a 2018 elején kirobbant kereskedelmi ellentét az Egyesült Államok és Kína között.
Az USA szerette volna megvédeni iparát és piacait, de ellentétes hatást ért el, mivel nem volt képes teljes mértékben az önellátásra csipfronton.
A globális kínálat tovább szűkült a gazdasági megtorpanást is magával hozó koronavírus-járvány miatt, amikor is egészségügyi megfontolásokból az üzemeknek rövidebb-hosszabb időre le kellett állniuk. Közben pedig az otthoni munkavégzés és tanulás újabb lendületet adott a keresletnek, és megélénkült a felhőszolgáltatások iránti igény, ami miatt bővíteni kellett a szerverparkokat, adatközpontokat. Erre tett rá még egy lapáttal a járműipar váratlanul gyors újraindulása, csakhogy a mai napig nem üzemelhetnek a kívánt lendülettel a hiány miatt, a kényszerleállások egész évben tartottak és várhatóak 2022-ben is.
Ehhez az is hozzájárult, hogy korábban a csipgyártóknak dönteniük kellett, hogy az infokommunikációs piacot vagy az autógyártást szolgálják ki, mert egy-egy üzem nem képes egyszerre mindkét iparnak gyártani.
A mérleg nyelve végül az előbbi felé lengett ki.
Fagy, aszály és tűz
Nemcsak a szűkös gyártókapacitás, hanem balesetek, vis maiorok is hátráltatták a kínálatot. Az idén februárban a texasi Austinba érkező kivételesen hideg tél miatt elégtelen volt az áramellátás, ezért a helyi Samsung és az NXP Semiconductors üzemét le kellett állítani. A 2020-ban a globális csipgyártás felét adó Tajvant pedig az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszálya sújtotta. A csipgyártáshoz nagy mennyiségű ultratiszta víz szükséges, a Taiwan Semiconductors például napi 36 ezer köbméter vizet használ el, emiatt korlátozni kellett a gyártást. Még 2020 októberében ütött ki tűz a japán Asahi Kasei gyárában, majd az autókba épített mikrokontrollerek globális termelésének mintegy harmadát adó, szintén japán Rensas Electronics üzeme gyulladt ki, mindkét esetben több hónapos leállást okozva.
Tajvan nyeregben, a Nyugat lemaradt
Kérdés, hogy hogyan tovább. Több vállalat is kapacitásbővítést, terjeszkedést jelentett be az idén, ami egyrészt a történtek, másrészt annak fényében sem csoda, hogy előrejelzések szerint a csipipar termelése a következő tíz évben 56 százalékkal növekszik – ha rendelkezésre áll a megfelelő gyártókapacitás. A piacot domináló távol-keleti vállalatok mellett az Egyesült Államok és az Európai Unió is jelentősebb szeletet szeretne magának. A Taiwan Semiconductors már a válság komolyra fordulásakor bejelentette üzembővítését, amivel várhatóan 2022 második felére készül el, de Kelet-Európában is terjeszkedne (Litvániában, Csehországban vagy Szlovákiában). Az Egyesült Államok tavaly iparági ösztönzőprogramot jelentett be, de konkrét beruházást onnan csak a dél-koreai Samsung jelentett be, a cég texasi üzemét bővítené 17 milliárd dollárból.
Margrethe Vestager uniós versenyjogi biztos viszont nemrégiben úgy fogalmazott a CNBC-nek, hogy nem látja megvalósíthatónak az Európai Unió teljes önállátását e téren. Ennek oka az, hogy
jelenleg nincs esély arra, hogy több ország összefogjon és 150 milliárd dolláros befektetést valósítson meg.
Szerencsére Európának az informatikai eszközök gyártásához kevésbé, inkább az autóiparának van szüksége a lapkákra, e téren pedig továbbra is cél az önellátás. Ez még messze van, hiszen a globális csiptermelésnek csak tizede érkezik Európából, ha ez a tervek szerint meg is duplázódik 2030-ra, akkor is elmarad az arány az 1990-es évekre jellemző negyven százaléktól.
Borítókép: Robotkar tart egy csipet (Fotó: Wladimir Bulgar/ Science Photo LI)
