időjárás 27°C Hella 2022. május 27.
logo

Csúcson a kínai széntermelés

Fellegi Tamás Péter
2022.01.20. 07:35 2022.01.20. 15:44
Csúcson a kínai széntermelés

Soha annyi szén nem fogyott az energiatermelésben Kínában, mint decemberben, az egyetlen pozitívum, hogy normalizálódott az ár, ami talán rövidesen más energiahordozóknál is bekövetkezik.

Kína decemberben majdnem 385 millió tonna szenet termelt ki, ami 7,2 százalékos növekedés egy év alatt, egyúttal minden idők legmagasabb egyhavi értéke. Novemberhez viszonyítva 14 millió tonnával nőtt a kitermelés, a teljes éves adat pedig 4,07 mil­liárd tonna, 4,7 százalékkal több, mint a 2020-as adat.

Ez különösen szomorú abból a szempontból, hogy a szén messze a legszennyezőbb energiahordozó. Ugyan Kína tavaly az év korábbi részében terveket dolgozott ki a klímavédelmi célok teljesítésére, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, és ennek keretében meg is kezdte a széntermelés visszafogását, ez azonban energiahiány­hoz vezetett. A kieső energia megújulókkal való pótlása még nem megoldott, így a kínai vezetés kénytelen volt előírni, hogy mégiscsak növeljék a szénkitermelést, mégpedig teljes gőzzel. A szén és általában az energia ára ugyanis többszörösére ugrott, és egyes régiókban korlátozni kellett az áramfogyasztást, így ipari üzemeknek is le kellett állniuk. Márpedig Kína továbbra is a világ gyára, nem lehet fennakadás az energiaszolgáltatásban.

A szénkitermelés így felfutott, van elegendő áram, miközben maximális a környezetszennyezés. Az októberben tonnánként 2309 jüant is elérő szénár mára 712 jüanra esett vissza, ami alacsonyabb, amiben az is segített, hogy a kormány stratégiai tartalékokból is felszabadított, megelőlegezve a kitermelés megnövekedé­sét. Az ár ezzel visszakerült a korábbi szintre, 

az energiaválság véget ért, zavartalanul működhetnek az olyan energiaigényes iparágak, mint a telefon- vagy laptopgyártás.

A kínai zöldprogram ezzel vélhe­tően hosszú időre elakadt. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, vagy a megújuló energiáknak kell előretörniük, vagy a gyártás egy részének kell olyan helyre kerülnie, ahol már jóval nagyobb arányban használnak tiszta energiát. Rövid távon egyik megoldás sem valószínű, miután a megújulók kiépítése meglehetősen tőkeigényes, és kérdés, hogy ezt ki fogja Kínában finanszírozni. Ráadásul úgy tűnik, az sem megoldás, hogy a szénhez képest egységnyi kinyert energiamennyiség esetében kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járó földgáz felhasználásával termeljék az áramot: épp most mutatkozik meg, hogy annak szélsőségesen egyenetlen eloszlása mekkora gond lehet akár a piac zavarai, akár geopolitikai feszültségek miatt.

Jótékonyan hatna a megújulók fejlesztésére, ha a szén hosszabb távon drágulna, Kína azonban olyan mennyiségekkel rendelkezik belőle, hogy ha teljes gőzzel végzi a kitermelést, akkor ez biztosan nem következik be. Így egyelőre a klímavédelem kérdésének kezelése jórészt a nyugati országokra marad, ahol jóval előrehaladottabb a megújuló források kiépítése. Ám épp a mostani energiaválság mutatta meg, hogy a folyamat még mindig nem tart ott, hogy mérséklődhessen a szénhidrogénektől való függés: jó, ha sikerül elkerülni, hogy Kínához hasonlóan Európában vagy az Egyesült Államokban is előkerüljön újra a szén.

A klímavédelem ügye persze nem akad el, de a dolog nem megy olyan gyorsan, mint ahogy azt az utolsó egy-két évben az emberiség gondolta. 

Amíg a megújulók aránya nem válik döntővé az áramtermelésben, mégpedig olyan mértékben, hogy ez már az elektromos autók áramigényét is fedezze, addig nem enyhül a szennyező energiaforrásoktól való függőség.