Az orosz–ukrán háború nyomán kibontakozó szankciós politika olyan súlyos, megoldandó dilemmát jelent az európai zöldpártok számára, amellyel inkább nem is foglalkoznak. Az orosz energiahordozók, így jelenleg a kőolaj-, később pedig egy esetleges földgázembargó azt is jelenti, hogy Európának sokkal szennyezőbb forrásokból kell beszereznie ezeket a létfontosságú nyersanyagokat. A kérdés a zöldpártok hitelességét is kikezdheti: miféle zöldpolitikáról beszélhetünk egyáltalán, ha ezen pártok hallgatása közben nagyhatalmi érdekek és biztonságpolitikai megfontolások mentén a szennyezőbb energiaforrások felé fordulunk?

Palagáz és olajhomok
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen május elején tette közzé terveit az orosz olajembargó kapcsán, az első változat szerint hat hónap alatt zárnák el az orosz olajcsapokat. A javaslat várhatóan felpuhul és egyes országok további haladékra számíthatnak, ám a kérdés egészében az unió elszántnak tűnik.
Jelenleg tehát a legfontosabb kérdés, hogy honnan pótoljuk a kieső olajat. Az Energymonitor energiaügyi portál Andrej Belyi professzort kérdezte erről, aki a Kelet-finnországi Egyetemen tanít energiapolitikát és energetikai jogot, valamint a Balesene OÜ energiaügyi tanácsadó cég alapítója. A szakember szerint rövid távú megoldásként Irak, Líbia és Irán jöhet szóba, azonban mindhárom ország problematikus. Míg az első kettő meglehetősen instabil, addig Iránnal szemben nemzetközi szankciók vannak érvényben. Középtávon, ami jelen esetben egy évet jelent, már bejöhetnek a képbe az OPEC-országok, Norvégia, az Egyesült Királyság, Észak-Amerika és Afrika olajlelőhelyei.
Az embargó miatt emelkedő árak nyomán azok a kitermelőhelyek is nyereségessé válhatnak, amelyek esetében eddig drágán kinyerhető olajról beszéltünk.
Az előző bekezdésben felsorolt, lehetséges beszerzési országok és régiók közül az észak-amerikai olajnak – és földgáznak – több előnye is van a távolság ellenére: a politikai rendszer és az ellátási lánc kiszámíthatósága, valamint a növekvő exportmennyiség. Az unió kőolajra elsősorban Kanadából számíthat, amely nemrég bejelentette, hogy növeli és a kontinens felé irányítja olajkitermelésének egy részét, ami a jelenlegi tervek szerint akár néhány százezer hordónyi olajat is jelenthet naponta.