Lengyelország nemzetbiztonsági kérdésnek tekinti az orosz energiáról történő leválást

Az elszenvedett történelmi traumák miatt Oroszország áll Lengyelország geopolitikájának a fókuszában, s ennek az évszázadok óta meglévő viszonyrendszernek a következménye az is, hogy a lengyelek minél gyorsabban akarnak leválni az orosz energiahordozókról. Ezt a legtöbb európai államnál könnyebben tudják megoldani a lengyelek, hiszen az évek óta épített új földgázvezetékük októberre elkészül. Emellett a kőolajigényük is mérsékeltebb sok országénál, mivel az energiagazdálkodásuk elsősorban a szénre támaszkodik. Minderről Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének a tudományos főmunkatársa beszélt a Mediaworks Hírcentrumának.

Vilnius, 2022. május 5. Gázkompresszor-állomás a Vilnius közelében fekvõ Jauniunaiban 2022. május 5-én. Ezen a napon új, Lengyelország és Litvánia közötti földgázhálózati rendszerösszekötõt adtak át a településen. MTI/AP Fotó: -

Még exportra is lesz elég földgázuk

Ez a mennyiség – folytatta – már jóval több annál a körülbelül nyolc-kilencmilliárd köbméternél, amit az oroszoktól korábban vásárolt Lengyelország. – Bár Magyarország lakossága négyszer kisebb, mint a lengyeleké, mi is közel annyi – nyolcmilliárd köbméter – gázt importálunk Oroszországtól. A lengyelek összességében több földgázt használnak, mint Magyarország – 20,5 milliárd köbmétert, szemben a hazánkban felhasznált 13 milliárd köbméterrel – ám a behozataluk csak 55 százaléka érkezett Oroszországból a Jamal vezetéken, vagyis eddig is diverzifikáltabb volt a beszerzésük. Az új földgázvezeték mellett pedig még vannak az LNG, vagyis a cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányok fogadására alkalmas termináljaik Swinoujsciében, továbbá Litvániában lévő Klaipedában öt évre megkapták az ottani LNG-terminál használatát is. Önmagában a már üzemelő swinoujsciei terminál évi tízmilliárd köbméter cseppfolyósított földgáz fogadására képes. Tehát kijelenthető, hogy

a földgázbeszerzést tekintve a lengyelek teljesen be vannak biztosítva, s másodexportőrként akár jelentős mennyiségeket értékesíthetnek külföldre is, például Ukrajnába

– ismertette Mitrovits Miklós.

A kőolaj kiváltását már nehezebben megoldhatónak nevezte a szakember, hiszen Lengyelország éves felhasználása 25,5 millió tonna, amit majdnem teljes egészében importból fedeznek. – Az import 63–66 százaléka érkezett Oroszországból az elmúlt években. Ennek kiváltására készültek tervek – például azeri és iráni kőolajjal –, ám egy 400 kilométeres szakaszon még nem épült meg a vezeték, amelyen az olaj eljutna a płocki finomítóig. Az elkövetkező évek feladata lehet befejezni ezt a projektet, amit azonban elég bizonytalanná tesz, hogy az ukrajnai Herszon és Odessza az a két partvidéki város, ahova becsatlakozik az azeri kőolaj. Ha az oroszok tartósan megszállás alatt tartják Herszont, akkor nem is nagyon érdemes megépíteni a hiányzó 400 kilométeres szakaszt – vélte a történész. Azonban – mint rámutatott – az orosz kőolajat sok egyéb olyan helyről lehet pótolni, ahonnan tankhajókkal vagy vasúton, tartályokban szállítják.

– Szaúd-Arábiából eddig is az import 15 százaléka, Kazahsztánból pedig a 11 százaléka származott, s ez a mennyiség tovább növekedhet. A Lengyelországhoz legközelebb fekvő Norvégiából az olajnak mindössze egy-két százaléka érkezett, feltehetően ennek volumenét is fel fogják pörgetni

– húzta alá a szakember. Szavai szerint azonban a kőolaj-felhasználás is meglehetősen alacsony a lengyel energiamixben, s gyakorlatilag csak az üzemanyagok előállítása szempontjából játszik fontos szerepet.

Szénalapú gazdaság

– Számos oka van, hogy Lengyelország energiatermelése a szénen alapszik. Az orosz fosszilisektől történő függés elkerülése mellett az is meghatározó tényező, hogy az országnak nincs atomerőműve. Emellett több millió ember megélhetését biztosítja a szénbányászat, s rendre komoly társadalmi ellenállásba ütköztek ennek az iparágnak a leépítését szorgalmazó próbálkozások. Mindeközben Lengyelország szénfelhasználása meredeken, 750 százalékkal nőtt 2000 és 2020 között. Ennek nagy része hazai kitermelésből származik, hiszen az évi 62 millió tonnás szénfelhasználásból mindössze 13 millió tonnát importálnak, igaz, annak háromnegyedét Oroszországból. Ugyanakkor ebből az energiahordozóból könnyen lehet alternatív exportőröket találni, jelenleg például Ausztráliából, Kazahsztánból és Mozambikból is van szénbehozataluk. De emellett a hazai kitermelés mértéke is tovább növelhető – elsősorban a nagy sziléziai bányákban – és akár az importszükséglet egészét képesek kiváltani – fejtette ki a Közép-Európa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Megjegyezte, hogy ugyanakkor a klímavédelem szempontjából meglehetősen piszkos energiaforrásnak minősülő szén felhasználásának mértékével Lengyelország megszegi az EU-s előírásokat.

– Ezt a megújuló energia termelőkapacitásának növelésével igyekeznek ellensúlyozni. Valóban elég dinamikusan fejlődik ezt a terület, hiszen az energiamix 16-17 százalékát adják már a megújulók – elsősorban a biomassza-termelés és a szélturbinák –, s ezt gyakorlatilag a nulláról indulva érték el tíz év alatt, magánbefektetők bevonásával

– tudatta Mitrovits Miklós.

Oroszország a geopolitika fókuszában

A szakember hangsúlyozta, hogy Lengyelország geopolitikai helyzetéből adódóan már több száz éve Oroszország áll a külpolitikájuk fókuszában, s ebből adódik az is, hogy a rendszerváltás óta stratégiai kérdésnek tekintik az orosz energiafüggőség elkerülését. – A Lengyel–Litván Unió és a Moszkvai Nagyfejedelemség évszázadokig versengtek a Kijevi Rusz örökségéért, s míg a XIII. és a XVII. század között az államközösség volt erősebb, később a birodalmi Oroszország kerekedett felül. A lengyelek így éppen a modern nemzetté válás időszakában kerültek orosz megszállás alá, s az ebből adódó feszültség néhány évtizedenként megismétlődő felkelésekben csapódott le. Tömegével deportáltak folyamatosan ezreket Szibériába vagy zártak börtönökbe – számolt be róla Mitrovits Miklós. Bár – folytatta – a magyaroknak is voltak konfliktusai a Habsburgokkal, s fel is lázadtak ellenük 1848–1849-ben, ám ez nem hasonlítható a lengyelek oroszokhoz fűződő viszonyához.

– Sokkal keményebb, önkényuralmi rezsim elnyomás alatt álltak a lengyelek, és a megtorlás is sokkal keményebb volt. A nemzeti érdekeiket Oroszország nem ismerte el úgy, ahogy Bécs Magyarországét, például a kiegyezés formájában. Sőt, egyre durvult az elnyomás, s 1880-as évek ruszifikációja, az orosz nyelv kötelezővé tétele, a cenzúra bevezetése, valamint az ortodox templomok építése lengyel területeken, még jobban elmérgesítette a két nép viszonyát. Lengyelországot lényegében betagozták az orosz birodalomba mint egy kormányzóságot

– fogalmazott a kutató.

Az USA mint fő szövetséges

– Mindebből adódóan a lengyeleknek a saját biztonságuk érdekében kialakított stratégiai célja, hogy stabilak, és erősek legyenek azok a független államok, amelyek a Szovjetunió szétesésével jöttek létre Lengyelország és Oroszország között. Így Ukrajnát is a szövetségesüknek tekintik, és a 2014 óta sokat fejlődött ukrán haderő reformjában is fontos szerepet játszottak, például kiképzéssel, de az ugyancsak modernizált lengyel honvédelemből kivezetett szovjet fegyverrendszereket is bőségesen szállítottak Ukrajnába az elmúlt években – idézte fel a szakértő. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Lengyelországot az utóbbi évszázadokban szerzett történelmi tapasztalatai arra tanították, hogy az európai államoktól nem várhatnak valós segítséget, ezért első számú szövetségesüknek az USA-t tekintik.

– Épp ezért a lengyeleknek nincs problémája azzal, hogy az amerikaiak az ukrajnai háborúba történő markánsabb beavatkozást szorgalmazzák, és nem zavarja őket, hogy Putyin az újabb NATO-fegyverek Lengyelországba történő esetleges telepítése miatt is fenyegetőzik. Sőt – Romániával egyetemben – a lengyelek a leghangosabb szószólói annak, hogy az észak-atlanti szövetség megerősítse a pozícióit Európa keleti szárnyán

– ismertette a történész, aki arra is rámutatott, hogy bár a V4-es együttműködés eszméje is él a lengyelek tudatában, azt sokkal gyengébb szövetségnek tekintik, mint az amerikaiakkal kialakított kooperációt.

– Épp ezért például az amerikai soft-power, az úgynevezett NGO-k működése sem játszik olyan jelentős szerepet a lengyel közélet formálásában. A kulturális és ideológiai törésvonalak a lengyel társadalomban húzódnak, nem pedig kívülről importálják őket. Ilyenek az egyház és az állam szétválasztása, az abortusz és a mesterséges megtermékenyítés teljes tiltása körüli viták, amelyek Magyarországon szinte nem is léteznek. Ezek ott valós társadalmi kérdések. A lengyel társadalom többsége azonban valóban mélyen vallásos és konzervatív, így például az LMBTQ-mozgalom hatása marginális. Igaz, Andrzej Duda államfő nemrég e mozgalmat veszélyesebbnek nevezte a kommunizmusnál is, de egyelőre a kérdés nem vált központivá Lengyelországban. Bár ebben Lengyelország nagyon hasonló Magyarországhoz, ám ez a kulturális közösség az ukrajnai válság kapcsán nem meghatározó a lengyel politika kialakításában

– húzta alá Mitrovits Miklós.

Borítókép: Lengyelország és Litvánia közötti földgázhálózati rendszerösszekötőt adtak át Vilnius közelében (Fotó: MTI/AP)