Nem először és vélhetően nem is utoljára szembesül az Orbán-kormány kifejezetten kedvezőtlen világgazdasági vagy -politikai környezettel, a közvélekedéssel ellentétben ugyanis számtalan kevésbé vagy annál súlyosabb időszakot kellett túlélnie a magyar miniszterelnöknek.
Már a 2010-es kormányzás kezdete is tele volt aknákkal: több százezer devizahiteles problémája, a borzasztó foglalkoztatottsági mutatók mellett egy évek óta trendszerű életszínvonal-romlás után csak hab volt a tortán, hogy az államadósság a kilencvenes évek óta nem látott nyolcvanszázalékos szintre ugrott. És itt volt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is, amellyel a kezdetektől hűvös viszonyt ápol a kabinet.
Pont ezért volt fájó a kormánypártoknak, amikor 2011 novemberében az euróválság küszöbén az IMF-hez kellett fordulni, miután a nemzetközi hitelminősítők sorra vágták bóvliba a magyar államkötvényeket, és igencsak megnehezült az államadósság finanszírozása.
Meglehetősen turbulens időszak volt ez az európai belpolitikában, érdemes felidézni, hogy Silvio Berlusconi olasz és Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök egy hét leforgása alatt bukott meg, hogy aztán decemberben ugyanerre a sorsra jusson José Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő – írja a Vg.hu.