A Paksi Atomerőmű első blokkját 2032-ben kellene leállítani, a továbbiakat pedig 2034-ben, 2036-ban, illetve 2037-ben az üzemidejük jelenlegi, már meghosszabbított érvényessége alapján. A Világgazdaság az újbóli hosszabbítás előkészületeiről kérdezte Kovács Pált, az erőműtársaság vezérigazgatójának kabinetfőnökét.
A vezérigazgató elmondása szerint a munkának még nagyon az elején járunk, hiszen az újból húszévi működésre vonatkozó engedélyt is legkésőbb csak az üzemidő lejárta előtt egy évvel kell beadni az Országos Atomenergia-hivatalnak (OAH), és ezt megelőzően öt évvel kell részletesen arról tájékoztatni, hogy pontosan mire is készül a társaság. „Egyelőre az eszközök, berendezések gépkönyveit vizsgáljuk, hogy külön-külön számba vegyük a tervezett élettartamokat, meghatározzuk a kritikus komponenseket, és eldöntsük, mihez kell hozzányúlni, mihez nem” – magyarázta. Lehet ugyanis berendezés, amelyek felújítására külön programot kell indítani, és lehet olyan, amelynél e munka a normál karbantartásra időzíthető. Azt is tudni kell, hogy az esetleges csere érinti-e majd a főjavításokat, ha pedig igen, akkor a főjavítás ideje mennyivel lesz emiatt hosszabb. Kiemelt kérdés, hogy szükség lesz-e a reaktortartály hőkezelésére. Kovács Pál ismeretei szerint nem, ám – mint jelezte – nem tudni, hogy a jövőbeni ciklusok idején hogyan alakul a tartály igénybevétele. Ki kell majd választani a szükséges munkák technológiáit, majd a feladatokat megversenyeztetni és engedélyeztetni. Ehhez az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. orosz és amerikai segítséget is kért.
„A második üzemidő-hosszabbítás előreláthatóan több mint egymilliárd euróba fog kerülni, de megéri” – ez már Czibula Mihály, a projekt vezetőjének nyilatkozatából derül ki, amely az Atomerőmű Magazinban olvasható. A hatalmas összeget az magyarázza, hogy míg az első üzemidő-hosszabbításnál a további működést megalapozó tanulmányok elkészítésén volt a hangsúly, most a nagy volumenű rekonstrukciókon lesz.
Hosszadalmas eljárássorozat vár az erőműtársaságra, ráadásul az üzemidő-hosszabbítást a magyar hatóság Czibula Mihály szerint ultrakonzervatív megközelítéssel, jelentős módosításként jelentős környezeti hatásként értékeli.
Emiatt le kell folytatni még egy nemzetközi szakaszt is tartalmazó környezetvédelmi eljárást is. Ennek során az Espooi egyezményt aláíró minden ország bejelentkezhet ügyfélként az eljárásba, véleményt formálhat, saját nyelven közmeghallgatást, tájékoztatást kérhet. A projektvezető 13–16 ország bejelentkezésére számít.
A várható magas költségek kapcsán Czibula Mihály felhívta a figyelmet arra, hogy azoknál jóval nagyobb összeg folyik majd be a megtermelt energia eladásából. Mára felértékelődött az ellátásbiztonság is, márpedig Pakson jelenleg több mint háromévnyi működésre elég üzemanyagot tárolnak. Nem véletlen, hogy világszerte sorra hosszabbítják meg az atomerőművek üzemidejét, van, ahol már száz évre vonatkozó eljárás indul.
Borítókép: A paksi atomerőmű (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)
