A Paksi Atomerőmű első blokkját 2032-ben kellene leállítani, a továbbiakat pedig 2034-ben, 2036-ban, illetve 2037-ben az üzemidejük jelenlegi, már meghosszabbított érvényessége alapján. A Világgazdaság az újbóli hosszabbítás előkészületeiről kérdezte Kovács Pált, az erőműtársaság vezérigazgatójának kabinetfőnökét.
A vezérigazgató elmondása szerint a munkának még nagyon az elején járunk, hiszen az újból húszévi működésre vonatkozó engedélyt is legkésőbb csak az üzemidő lejárta előtt egy évvel kell beadni az Országos Atomenergia-hivatalnak (OAH), és ezt megelőzően öt évvel kell részletesen arról tájékoztatni, hogy pontosan mire is készül a társaság. „Egyelőre az eszközök, berendezések gépkönyveit vizsgáljuk, hogy külön-külön számba vegyük a tervezett élettartamokat, meghatározzuk a kritikus komponenseket, és eldöntsük, mihez kell hozzányúlni, mihez nem” – magyarázta. Lehet ugyanis berendezés, amelyek felújítására külön programot kell indítani, és lehet olyan, amelynél e munka a normál karbantartásra időzíthető. Azt is tudni kell, hogy az esetleges csere érinti-e majd a főjavításokat, ha pedig igen, akkor a főjavítás ideje mennyivel lesz emiatt hosszabb. Kiemelt kérdés, hogy szükség lesz-e a reaktortartály hőkezelésére. Kovács Pál ismeretei szerint nem, ám – mint jelezte – nem tudni, hogy a jövőbeni ciklusok idején hogyan alakul a tartály igénybevétele. Ki kell majd választani a szükséges munkák technológiáit, majd a feladatokat megversenyeztetni és engedélyeztetni. Ehhez az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. orosz és amerikai segítséget is kért.
„A második üzemidő-hosszabbítás előreláthatóan több mint egymilliárd euróba fog kerülni, de megéri” – ez már Czibula Mihály, a projekt vezetőjének nyilatkozatából derül ki, amely az Atomerőmű Magazinban olvasható. A hatalmas összeget az magyarázza, hogy míg az első üzemidő-hosszabbításnál a további működést megalapozó tanulmányok elkészítésén volt a hangsúly, most a nagy volumenű rekonstrukciókon lesz.
Hosszadalmas eljárássorozat vár az erőműtársaságra, ráadásul az üzemidő-hosszabbítást a magyar hatóság Czibula Mihály szerint ultrakonzervatív megközelítéssel, jelentős módosításként jelentős környezeti hatásként értékeli.
