Az orosz–ukrán háború három éve alatt körülbelül 230 millió tonna üvegházhatású gáz (ÜHG) került a légkörbe. Ez a mennyiség Magyarország éves bruttó ÜHG emissziójának a négyszerese, nagyjából megegyezik Spanyolország kibocsátásával – derült ki Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója elemzéséből.
Fotó: MTI/AP/Ukrán 24. gépesített dandár/Oleg Petrasiuk
Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója lapunk kérdésére, miszerint a háború mennyiben hátráltatja a klímacélok teljesülését, rámutatott: az eltelt három évben több szennyezés történt, mint korábban a kommunista éra száz évében. Noha nehéz számszerűsíteni, de az orosz–ukrán háború hozzávetőlegesen összesen több mint 110 milliárd dollárnyi plusz környezeti kárt okozott a megnövekedett levegőszennyezés, vízszennyezés és a talajszennyezés által.
Kifejtette, a háborúk környezeti hatásai egyébként már jóval a konfliktus kitörése előtt érezhetők voltak. A katonai infrastruktúra kiépítése és fenntartása hatalmas mennyiségű természeti és humán erőforrást emészt fel.
A nyersanyagok kitermelése, feldolgozása és előállítása során jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz – például szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid – kerül a légkörbe. A vizes élőhelyek sem mentesülnek a hatások alól: foszforvegyületek, nehézfémek, ipari szennyeződések, valamint ásványolaj-, műtrágya- és gyógyszermaradványok is károsítják a környezetet. A katonai eszközök és a hozzájuk tartozó épületek, infrastruktúrák működtetése jelentős energiafelhasználással jár, amely nagyrészt még mindig fosszilis forrásokból származik.
Tulajdonképpen olyan az egész, mintha időben visszamennénk az ipari forradalom vagy a II. világháború utáni újjáépítés korszakába, a nehézipar dominálta időszakba.
Ehhez jönnek hozzá még a talajszennyezési problémák, amelynek fő forrásai a harcok során keletkező nehézfémek, vegyi anyagok, üzemanyagok, robbanóanyag-maradványok, valamint a mezőgazdasági területek és az ipari létesítmények rombolása. A vegyi anyagokkal szennyezett földeken termesztett növények ráadásul potenciálisan veszélyesek lehetnek az emberi egészségre.
A FAO becslései szerint akár fél évszázadba is beletelik, mire a talajok – nagyrészt természetes folyamatok révén – újból megtisztulnak a szennyező anyagoktól. Ukrajna esetében ez 40-50 ezer négyzetkilométernyi, azaz fél magyarországnyi területet érint.
Toldi Ottó beszélt arról is, hogy eközben az unió a növekvő energiaárak ellenére továbbra sem tesz le a zöldítési célokról, a magyar javaslatot pedig, ami a CO2 kvótakereskedelem (a ipari kibocsátók extra adóztatása) felfüggesztését javasolta a háború idejére, elvetették.
Köznapian fogalmazva, a gyorsabb zöldítési tempó még tovább növeli az energia árát, a megújulók ugyanis magasabb költséggel termelnek áramot és állami támogatást is kapnak.
Toldi Ottó rámutatott, a fegyveres konfliktusok megakasztják a fenntarthatósági célok megvalósítását, nemcsak az érintett országokban, hanem azok közvetlen és közvetett környezetében is. Nem beszélve arról, hogy a helyreállítás környezeti költségei is jelentősek lehetnek. A háború hatásai alapján egyértelmű, hogy az orosz–ukrán konfliktus lezárása nemcsak az emberi áldozatok és gazdasági károk csökkentése érdekében szükséges, hanem a környezet védelme érdekében is elengedhetetlen.
Toldi Ottó felvetette, ha már hatalmas károk keletkeznek, nem lehetne-e azt a kár kötelező minimalizálásával tenni. Lásd akár annak példáját, hogy a két világégés során is megkíméltek történelmi városrészeket, valamint azt is figyelembe szokták venni, ha egy-egy gazdasági egység, infrastruktúra fontos a lakosság ellátásában. Sokszor ezeket is megkímélik a harcoló felek.
