Magyarország a korábbi évtizedekben erősen eladósodott, amit a hazai össztermékhez, az egyéves GDP-hez mért adósságarány mutatott: több mint 80 százalék fölé került, ráadásul ennek több mint fele devizában állt fenn. Ez meglehetősen sérülékennyé tette a gazdaságot, hisz ha a külső környezet romlani kezd, és a befektetők hirtelen elkezdik eladni a náluk lévő eszközöket, akkor nehezebb megújítani a lejáró kötvényeket, ráadásul sokkal drágább lesz a folyamat, mivel magasabb kamatot kell fizetni rájuk.
Az elmúlt években az államadósság a GDP arányában mért 80 százalék fölötti szintről jóval 70 százalék alá süllyedt, és ha a következő években folytatódik a gyors gazdasági növekedés, akkor az arány 60 százalék alá csökkenhet. Nominálisan persze nem csökkent az adósság, mivel a költségvetésnek folyamatosan hiánya van – még ha sokkal kisebb is, mint korábban –, de az ebből adódó adósságnövekedés jóval csekélyebb, mint a GDP növekedése.
Eközben az 50 százalék fölötti devizaarányt sikerült 20 százalék alattira csökkenteni az államadósságon belül, amit úgy lehetett megvalósítani, hogy a lejáró devizakötvények és devizában felvett bankhitelek helyett az állam forintban bocsátott ki állampapírokat. Ezekből sokat intézmények vettek meg, de mivel a kamatkörnyezet időközben alacsony lett, viszont az állam a lakossági állampapírokra magasabb kamatot kezdett fizetni, gyorsan nőtt a kötvények aránya a lakossági megtakarításokon belül.
A cél az, hogy az egész, valamivel kevesebb mint 30 ezermilliárd forintnyi államadósság bő harmadát, nagyjából 11 ezermilliárd forintot a lakosság finanszírozzon, ezért bocsátották ki a szuperkötvénynek is nevezett Magyar Állampapír Pluszt (MÁP Plusz), amely ötéves lejáratú, és a teljes futamidőre nézve csaknem ötszázalékos hozamot biztosít éves szinten. A kibocsátás sikerét jelzi, hogy mintegy 1800 milliárd forint értékben adtak el belőle, és július végi adatok szerint 6500 milliárd forint volt a lakosság megtakarítása állampapírokban, emellett 1500 milliárd forintnyi lakossági állampapír volt a bankoknál.
Az első néhány hónap adatai alapján nagy a kereslet az új kötvényre
Fotó: Teknős Miklós
A folyamat lehetővé teszi a devizaarány további csökkentését, egyúttal a hazai finanszírozás arányának növelését az államadósságon belül. Ennek jelentősége, hogy ha a világban kedvezőtlen piaci tendencia alakul ki és a nagy intézményi befektetők szabadulni akarnak a kisebb országok államkötvényeitől, akkor ezt kevésbé érzi meg a magyar gazdaság, hisz alig van mit eladniuk. A nagy alapok döntéseit ilyenkor a lélektan határozza meg: hiába kiegyensúlyozott egy ország költségvetési hiánya, erőteljes a növekedése és jelentős a fizetési mérlegének többlete – ha a befektetők az alapokból elkezdik kivonni a pénzt, akkor minden kötvényből eladnak, így a magyarból is.
Felvetődhet a kérdés, hogy a lakossági finanszírozás nem túl költséges-e, hisz a MÁP Plusz hozama jóval magasabb, mint az intézményi ötéves államkötvények jelenleg 1,11 százalék körüli szintje. Noha a kamat jelenleg valóban igen magas az intézményihez képest, de a MÁP Plusz kamata fix, miközben a piaci hozamszint, amely mellett az intézményi papírok kibocsáthatók, változhat, amivel tulajdonképpen jövőbeli kamatkockázatot teremtenek.
A devizakötvényeket alapvetően leépíti az Államadósság-kezelő Központ, noha tavaly is kibocsátott eurókötvényt 7 éves lejáratra, 1,25 százalékos kamattal. Azóta azonban a fejlett országok kötvénypiacain óriási hozamesés következett be, sok európai ország 10 éves lejáratú állampapírjai negatív hozammal forognak, de a spanyol és portugál kötvények hozama is alig van nulla felett. Ilyen körülmények között megkockáztathatjuk, hogy ha Magyarország bocsátana ki most eurókötvényt, talán nem is kellene rá kamatot fizetni.
