Nem változtatott a jegybanki kamatokon az eurózóna központi bankja, a pénzintézetek által a jegybanknál egy napra elhelyezhető betétek kamata továbbra is negatív, –0,5 százalék. A másik fontos eszköz, a tulajdonképpeni alapkamat is változatlan, nulla százalék maradt.
A kamatdöntést követő sajtótájékoztatón Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) tavaly novemberben hivatalba lépett elnöke elmondta, hogy a kamatszintet egész addig nem szeretnék változtatni, amíg az eurózóna inflációja érdemben nem emelkedik a jelenlegi alacsony szintről, és nem közelíti a jegybanki célt, ami kevéssel két százalék alatt húzódik.
Lagarde: Amíg szükséges, fennmarad a havi húszmilliárd eurós eszközvásárlási program
Fotó: Reuters
A tavaly novemberben újraindított eszközvásárlási program, amelynek során havi húszmilliárd euró értékben vásárol a jegybank elsősorban állampapírokat, ugyancsak fennmarad, ahogy Lagarde fogalmazott: egészen addig, amíg szükséges.
Az EKB egyúttal stratégiai felülvizsgálatot indít, amelyben meghatározzák, milyen célokat kövessen a jegybank (felmerült például, hogy az inflációs cél ne egy konkrét szám, hanem egy meghatározott sáv legyen), ezt milyen eszközökkel tegye, milyen kommunikációt folytasson, és milyen egyéb tényezőket vegyen még figyelembe, amelyek eddig kevésbé voltak hangsúlyosak, mint például a foglalkoztatottság vagy a környezetvédelem.
A jegybankelnök elmondta még, hogy a külső tényezők, mint a protekcionista gazdaságpolitika vagy a geopolitikai bizonytalanságok, továbbra is csökkentően hatnak az eurózóna növekedési kilátásaira, de kevésbé, mint az utolsó kamatdöntő ülés idején, mivel a nemzetközi kereskedelemben a stabilizálódás jelei mutatkoznak (vélhetően a kínai–amerikai kereskedelmi megegyezés nemrég aláírt első részére utalt).
Lagarde véleménye szerint az eurózóna inflációja középtávon növekedni fog, ugyanakkor más gazdaságpolitikai ágaknak is többet kell tenniük, hogy hatékonyabb legyen a jegybank laza monetáris politikája (ezzel vélhetően a fiskális, költségvetési élénkítés lehetőségeire célzott).
Végül megemlítette, hogy az eurózóna egyes országainak strukturális változtatásait fel kell gyorsítani, hogy növekedhessen a termelékenység és csökkenjen a strukturális munkanélküliség (ez főleg Spanyolországban, Olaszországban és kisebb mértékben Franciaországban probléma).
