A munkaerőhiány és a növekvő munkaerőköltségekből adódó nehézségek kezelése érdekében a kormányzati támogatásokat a következő időszakban a tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró ipari és szolgáltatási területekre célszerű irányítani – olvasható az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentésében, amelyben a 2010-2017 közötti időszak állami befektetésösztönzési és munkahelyteremtési intézkedéseit értékelte.
A számvevőszék csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy erre azért is szükség van, mert a vizsgált időszakban a kutatás – fejlesztési (K+F) beruházások számottevően nem emelkedtek.
A közlemény szerint a munkahelyteremtés a rendszerváltás óta alapvető feltétele a támogatások igénybevételének és a befektetésösztönzési politikát is meghatározza, utóbbi 2010 és 2017 között főként ezt a célt szolgálta.
Ennek köszönhetően 2015-re már jelentősen csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor megjegyezték, hogy a munkahelyteremtés még 2017-ben is elsőbbséget élvezett, miközben bizonyos iparágakban már megjelent a munkaerőhiány. Ezért az ÁSZ úgy véli, a munkaerőpiac helyzete már nem indokolja, hogy az egyedi munkahelyteremtést továbbra is közpénzből támogassák.
Kiemelték, 2010-2017 között 120 vállalkozás, összesen 682,8 milliárd forint értékű közvetlen támogatásban és adókedvezményben részesült, a munkaadók ezért több mint 34 ezer új munkahely megteremtését vállalták. A kormány így a vizsgált időszakban egy munkahely létrehozására átlagosan 7,3 millió forint támogatást fordított.
Az ÁSZ megállapította, a befektetésösztönzési politika eredményeként a vizsgált időszakban a beáramló tőke mennyisége nőtt, a munkanélküliség jelentősen csökkent, a foglalkoztatás pedig bővült. Az iparágakra vonatkozó célok összességében teljesültek, a kormány szándékai szerint támogatni kívánt iparágaknál történt a legtöbb szerződéskötés.
Mindez azt mutatja, hogy a kormány a beruházásösztönzés intézményrendszerét kiépítette, a befektetések ösztönzéséhez pedig biztosította a forrásokat. Azonban az ÁSZ elemzésében megállapította, hogy a tervezési dokumentumokba jellemzően nem építettek be számszerűsített eredménycélokat, ütemezést és monitoring rendszert, így a befektetésösztönzési rendszer működésének nyomon követése nem valósult meg.
