Összeválogattuk 2012 legjobb könyveit

Amerikai családregény, magyar krimi, új Ulysses-fordítás, közéleti versantológia és posztumusz tényregény – egy csokorban 2012 szerintünk legfontosabb könyvei.

Több mint húsz évet kellett várni arra, hogy megint vietnami irodalmat olvashassunk Magyarországon. A régi élénk fordítási kapcsolat a keleti blokk szétesésével megszakadt, de csak részünkről. A vietnami olvasók most is lelkesen bújják a magyar irodalmat, a kortárs szerzőket is. A Magyar Napló Kiadó által megjelentetett novelláskötet egy egyezség eredménye a két ország irodalmi szervezetei között. A válogatás a Magyarországon élő Giap Van Chung műfordító és Falusi Márton költő munkája. Igyekszik reprezentatív lenni, számol azokkal a leginkább interneten publikáló szerzőkkel is, akiket a vietnami kultúrpolitika nem kedvel, és noha foglalkozik a vietnami háborúval is, inkább kortárs körképet szeretne adni. Most, hogy a jég megtört, a következő lépés a megegyezés szerint egy vietnami regény magyarra fordítása lenne. Ez már csak azért is aktuális, mert több vietnami szerző is jól ismert Európában, de sajnos ők sem olvashatók magyar nyelven. (Vietnami novellák – A tábornok nyugdíjba megy – Magyar Napló Kiadó)

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró költővel az ágyon

Az elsősorban műfordítóként ismert Vajda írói bemutatkozása amilyen későre tehető – a szerző már közeledett nyolcvanhoz, amikor regényírásra adta a fejét –, annyira nagyot szólt. Regénye, a 2009-ben megjelent Anyakép, amerikai keretben – mely egy budapesti nagypolgári család viszontagságait írja le a harmincas évektől kezdődően – igencsak kedvező kritikai fogadtatásra talált, és nemcsak Magyarországon keltett visszhangot a regény, nemrég bemutatott német fordítása iránt is nagy az érdeklődés. Az Éj volt, egy síró költővel az ágyon Vajda kortársairól nyújt át az olvasónak remekbe szabott portrékat: a kötet lapjain olyan magyar kultúrhéroszok elevenednek meg, mint Latinovits Zoltán, az egykori osztálytárs, Pilinszky János, Bajor Gizi, a családi barát, és a sort lehetne még folytatni számos ismert nevet említve. Vajda intimpistáskodás nélkül idézi meg a korszakos magyar alkotók tanulságos és néha kínos kalandjait itthon és külföldön. A könyv egyik csúcspontja egy eltékozolt élet krónikája: a szocializmus „celeb” írójának, a mára szinte teljesen elfelejtett Abody Bélának is emléket állít az érzékeny megfigyelőnek bizonyuló egykori barát és cinkostárs. Tűéles korrajz a magyar szellemi élet izgalmas korszakaiból. (Magvető Kiadó)

Fehér Béla: Kossuthkifli

Az év egyik legszórakoztatóbb regénye egyúttal a legszomorúbb is, legalábbis akkor, ha hagyjuk, hogy Fehér Béla történelmi regénye (és történelmi regény paródiája), kosztümös road movie-ja és nyelvi bravúrhalmaza felszínre hozza a szöveg valódi mondanivalóját is: nincsenek csak hősök és csak áldozatok a magyar történelemben, de ettől még nagyon is élhető hely ez. Vagy az lehetne. Az 1848-as szabadságharc sodrába helyezett üldözős–étkezős kalandregény tele van nyelvi leleménnyel – Fehér szinte új nyelvet alkot régi kellékekből –, frenetikus humora levesz a lábunkról, miközben mély és komolyan vehető mondanivalója van a nemzeti sorskérdésekről is. Rendkívül eltalált, fifikásan kidolgozott szereplőit lehet utálni, lehet izgulni értük vagy sajnálni őket, miközben maga a fantasztikumba hajló mese nem engedi lankadni a figyelmet, és akkor arról a gasztronómiai többlettudásról már nem is beszélünk, amelybe biztos kézzel panírozta kedélyesen áradó szövegét a szerző. (Magvető Kiadó)

---- oldal ----

Tasnádi István: A kőmajmok háza

A magyar gyerekirodalmi piac megbízhatóan bővült az elmúlt években, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének műfajok, melyekből továbbra is viszonylag szűkös a kínálat. Ilyen hiányműfaj az ifjúsági regény vagy a kicsit már nagyobb kisgyereknek szóló elbeszélés. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy hiányzik a mai kor Égigérő füve vagy a kortárs Csutak és a szürke ló. Ezen a hiányon enyhít Tasnádi István könyve. A kőmajmok házában természetesen a kalandoké és a felfedezésé a főszerep, ahogy az egy ilyen regénytől elvárható. Kornél és újdonsült barátja, a házba frissen beköltözött okoskodó kislány, Iza együtt próbálják kideríteni, hogy rejtőzik-e mágia a pesti bérházban. Ezzel párhuzamosan Gyuri és Tomi ugyancsak titkok nyomába erednek, csak éppen a nyolcvanas évek Budapestjén. A két történet ráadásul találkozik. A cselekmény mellett a kimondottan igényes illusztrációk is kiemelik a könyvet a gyerekkönyvtermésből. (Pozsonyi Pagony Kiadó)

Az új Ulysses-fordítás

Az már önmagában is figyelemfelkeltő, hogy egész kutatócsoport esik neki egy irodalmi szövegnek. Persze a csodálkozást mérsékli, ha kiderül, az említett szöveg James Joyce korszakalkotó műve, a modern irodalom egyik alapköve: az Ulysses. A könyv, melyet illene olvasni, de csak kevesen veszik hozzá a bátorságot. Joyce mifelénk ráadásul több szempontból is fontos szerző: gyakran említjük, hogy összetett és olvasópróbáló műve főhőse, Leopold Bloom szombathelyi származású, a magyar városi legendáknak pedig mai napig része, hogy az író esetleg angolra oktatta a tengerészként Pólában időző későbbi kormányzót, Horthy Miklóst. De ha ez nem elég, akkor a magyar kultúra egyik szabálytalan zsenije, Szentkuthy magyarította a művet, és fordítása olyannyira egyénire sikerült, hogy a Magyar James Joyce Műhely, vagyis Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid együttes erővel veselkedett neki, hogy a számos utalást, szóviccet, nyelvi leleményt tartalmazó szöveget hitelesen újrafordítsák, nem feledve Szentkuthy érdemeit. A kiváló borító és a regényhez társított, információkban gazdag Facebook-oldal már csak hab a tortán. (James Joyce: Ulysses – Európa Könyvkiadó)

Édes hazám – kortárs közéleti versek

Az ünnepi könyvhét talán leginkább beharangozott kötete az Édes hazám című közéleti versantológia volt a Magvető Kiadó gondozásában. Fontos gesztus és óriási vállalkozás is volt a rendszerváltástól napjainkig tartó időszak közéleti témájú versei legjavának összegyűjtése, és több szempontból jól is oldotta meg a kiadó a feladatot. A közélet témája többnyire kényes, az irodalmunkat politikai törésvonalak osztják meg, az antológiában mégis szépen megfértek egymás mellett olyan alkotók, akik valószínűleg nem ülnének le egymással egy asztalhoz, és a művek minőségére sem lehetett panasz. Az olvasóközönség körében talán mégsem keltett akkora visszhangot a könyv, mint várni lehetett volna. A megjelenése után alig fél évvel már nem sok szó esik róla. Az sajnos biztosnak tűnik, hogy nem lett közönségsiker az egyébként nagyon érdekes gyűjtemény. A közéleti költészetről szóló párbeszéd, amelyet Kemény István egy verse indított el, és amelynek eredménye végül ez a kötet lett, ettől függetlenül fontos fejlemény. (Magvető Kiadó)

Kemény István: A királynál

Miután a kortárs magyar irodalom jó húsz éven át semmibe vette a hol politikainak, hol közéletinek nevezett költészetet, itt volt az ideje, hogy valaki végre rendbe tegye a dolgokat. Kemény Istvánnak köszönhetjük, hogy végre megbecsült dolognak számít – irodalmi berkeken belül is! – versben nyíltan beszélni, sőt nyíltan és érzelmesen beszélni a politikáról és a közéletről. Persze Kemény A királynál című kötete ennél sokkal több. Tele van szerelemmel és szeretettel, ami így karácsonykor különösen érdemes a figyelemre. S ha korunk egyik legnagyobb költője ilyen régimódi dolgokkal van elfoglalva, mint ezek az „utálatos” és mégis évezredek óta köztünk élő érzelmek, akkor nincs más dolgunk, mint hinni neki, ugyanis úgy tűnik, hogy a politikai költészet mellett sikerült megújítani – vagy legalábbis újra felfedezni és visszatérni hozzá – a szeretet költészetét: „mert csak egy család van, / szereted őket és simogatod, / és amit mondanak, szentírás lesz, / és lefekvés után mondogatod”. (Magvető Kiadó)

Jókai Anna: Éhes élet

Az Éhes élet előtt olyat is hallhattunk a nemrég nyolcvanadik születésnapját ünneplő írótól, hogy többet nem ír már regényt. Mégis írt, és ez mindenképpen eseményszámba megy, hiszen a 2007-ben elhunyt Szabó Magdán kívül aligha tudnánk megnevezni még egy ilyen népszerű női kortárs alkotót a magyar próza berkeiből. Az Éhes életet belső monológokból állította össze, akárcsak a Ne féljetek című regényét. A könyv tipikus kortárs problémákat igyekszik felmutatni, mint a széthulló és más felállásban újra összerendeződő családok („patchwork family”) és az urbanizálódás hátrányai, s – szintén a Ne féljetekhez hasonlóan – érzékletesen ábrázolja a testi-lelki öregedést, miközben spirituális realizmusnak nevezett írói világképéhez híven a leglényegibb erkölcsi kérdésekre keresi a választ. Meglepetés viszont, hogy ennek a történetnek jó a vége – egy haláleset feloldja a feszültséget, és egymás közelébe terelgeti a szereplőket, hogy összekapaszkodva megpróbáljanak valahogy előrelépni. (Széphalom Könyvműhely)

Rubin Szilárdtól és Rubin Szilárdról

A méltatlanul elfeledett író, Pilinszky János legjobb barátja az elmúlt évtizedben kezdett el komolyabban visszatérni a köztudatba. Méltán, mert a Magvető által újra megjelentetett regényei, a Római Egyes és a Csirkejáték alapján van helye a kánonban. Mégsem ismerték el igazán életében – ebben politikai okok és nehéz természete is szerepet játszott. Az író 2010-ben, a Római egyes kiadásának évében hunyt el, ezután élénkült meg kissé a róla szóló párbeszéd. Nemrég megjelent egy pályarajz is Keresztesi József irodalomkritikus tollából, Dunajcsik Mátyás költő–szerkesztő pedig már korábban Rubin Szilárdot választotta diplomamunkája témájául – a dolgozat azóta még nem jelent meg. Lényeg, hogy az önsorsrontásra hajlamos író hatalmas terjedelműnek nem nevezhető munkássága lassanként napvilágot látott, idén pedig egy kéziratban maradt mű került sorra, az Aprószentek, amely nagyon megrázó témát, az 1953–54-es törökszentmiklósi sorozatgyilkosságot dolgozza fel. A kiskorú lányok brutális meggyilkolását és a holttestek kútba dobálását a mai napig homály övezi. Rendőri baklövések és politikai beavatkozás színezi a történetet, de a településen állomásozó szovjet katonák érintettségét nyilván Rubin Szilárd sem tudta bebizonyítani, még ha a gyanú megalapozottnak tűnik is. Félbemaradt, de kísérletként nagyon érdekes művet hagyott hátra, többek szerint ez (lehetett volna) a magyar Hidegvérrel. (Rubin Szilárd: Aprószentek; Keresztesi József: Rubin Szilárd – pályarajz)

Szálinger Balázs: Köztársaság

A legfontosabb középkorú kortárs költők egyike mostanság vagy vékonyka verseskötettel jelentkezik, vagy nagyobb lélegzetű epikus, esetleg nem csak epikus kötettel. Szálinger egy kis(víg)eposszal vonult be az irodalomba, emiatt rögtön belépéskor ráragadt az „epikus műfajok kedvelése” cédula. Annyira, hogy kénytelen volt egy hexameteres eposzt összehozni (A sík), melyet ma már nem tart sikerült műnek. Ez a két alkotás 2008-ban újra megjelent a Százegyedik év című kötetben, kiegészítve egy közéleti témájú verses regénnyel, amely egy budapesti kerületi önkormányzat panamái közé kalauzolja az olvasót, nagyon hasonlóan építkezve, mint Móricz Zsigmond regénye, a Rokonok. Ezzel a művel az „epikus műfajok kedvelése” mellett a „közéleti témák kedvelése” cetlit is sikerült összeszednie, bár a versei között már jóval korábban is voltak közéleti költemények. Némelyiket nyugodtan hívhatjuk hazaversnek is. Az új kötet, a Köztársaság a vers, verses regény, dráma hármasára épül, tehát már megint nem bírta ki a magát egyébként következetesen költőnek tartó szerző, hogy ne kavarjon valamit a műnemekkel. Ez az egyik védjegye is a kortárs magyar irodalomban, a krisztusi korban megjelent kötet pedig vissza- és előretekintés egyszerre, így mindenképpen érdekes fejleménye az idei évnek. A cím miatt, és mivel a Köztársaság is az idei, erősen a közéleti témájú irodalomra fókuszáló ünnepi könyvhétre jelent meg, sokan eleve ebből az irányból értelmezték elsősorban. Még mi is. (Magvető Kiadó)

Franzen-regények

A kortárs amerikai próza már egy ideje áhítozott a XXI. század nagy regényírója után, aki összefoglalja a kor dilemmáit. Philip Roth-t elveszítették, és kezdték úgy érezni, hogy légüres tér keletkezett az amerikai regény történetében, hiányzik egy igazi mamut. Szerencse, hogy ekkor már feltűnt Johnatan Franzen, aki regényterjedelem tekintetében biztosan mamut, ötszáz oldal alatt meg sem áll. Alkalmasnak látszott a XXI. század nagy amerikai regényének megírására, amely a The Independent című lap szerint nem más, mint a 2010-es Szabadság című mű. Ezt és a 2001-es, hasonlóan monumentális Javításokat is 2012-ben jelentette meg Magyarországon az Európa Könyvkiadó, ezzel mindenképpen fontos amerikai szerző került a polcunkra. Mindkét könyv családregény – ebben a kortárs világirodalom mostanában egyre erősödő trendje érhető tetten –, és mindkettőben a napjaink családi (és ezen keresztül társadalmi) válsága áll a középpontban. (Johnatan Franzen: Szabadság; Javítások, Európa Könyvkiadó)