Az Alcmonavis poeschli az eddigi legkorábbi ismert madárhoz, az Archaeopteryxhez hasonlóan nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Németország területén, az Altmühl-folyó völgyében. A most felfedezett madár azonban nemcsak nagyobb, de fejlettebb is volt, mint az Archaeopteryx.
„A szárnyon az izmok tapadási pontjai arra utalnak, hogy jobb röpképességgel rendelkezett” – mondta el Oliver Rauhut, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem paleontológusa. Több jellemzője is arra utal, hogy jobban alkalmazkodott az úgynevezett evezőszárnyú repüléshez.
„Alkalmazkodása jelzi, hogy a repülés evolúciója viszonylag gyorsan előrehaladt” – magyarázta Christian Foth, az Universite de Fribourg kutatója, az eLife című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője.
Eddig az 1861-ben felfedezett Archaeopteryx számított az egyetlen jura korszakban élt ismert madárnak. Ez az állat jelenti a hüllők és a madarak között átmenetet és bizonyítja, hogy a mai madarak a ragadozó dinoszauruszok közvetlen leszármazottai.
Minden eddig talált Archaeopteryx-fosszíliára a Bajorországban lévő Solnhofer-szigetcsoportban bukkantak, egy régióban Pappenheim és Regensburg között. A késő jurában ez a terület szigetvilág volt a Tethys-óceán szélén. A hátramaradt solnhofeni litográf pala kőzetformáció mészkő alapú, palás szerkezetű kőzet, amelynek földtörténeti jelentőségét a benne rejlő nagy mennyiségű, kitűnő állapotban fennmaradt fosszília adja.
Itt találták meg az újonnan felfedezett ősmadár szárnyát is, valamint ugyanabban a dolomitlerakódásban egy újabb Archaeopteryx-fosszíliát is. „Tehát a két ősmadár nyilvánvalóan egymás mellett élt Dél-Németország akkoriban szubtropikus lagúnavidékén” – állapították meg a tudósok.
Az elmúlt évtizedekben gyakran fedezték fel őskori madarak és madárszerű dinoszauruszok mozaikjait, sok esetben Északkelet-Kínában, a kora krétakori üledékes kőzetekben.
